Magyar, 1978
Példányszám:
1000
A jugoszláviai magyar irodalom alig hat évtizedes történetében mintegy öt évtizeden át, változó intenzitással ugyan, de állandóan jelen volt Majtényi Mihály, s az úttörők, az alapozók egyikének szerepét vállalva és betöltve, jelentős helyet vívott ki magának. Igaz, az indulásnál, a kezdeti szervezkedéskor, amikor úgy hitték, hogy valamiféle társaság életre hívása jelenti a vajdasági vagy a jugoszláviai magyar irodalom "megalapítását", Majtényi még csak a bejárati ajtónál szorongva leste a bennfentesek fontoskodását, a "liberális bűzbombák" robbanását, a "reakciós nyüzsgést", a "keresztények, zsidók és vörösök" viszálykodását, de már ekkor, 1928 novemberében - egy díjnyertes kisregénnyel a poggyászában - voltaképpen az egyetlen lehetséges úton indult el e megalapítás felé: művek, regények, novellák - esztétikai értékek létrehozásával. Ezt folytatta aztán egész termékeny életében, öt évtizedes alkotói pályáján: hét elbeszéléskötettel, öt regénnyel, két színpadi művel, kétkötetnyi emlékező prózával, számos rádiódrámával, műfordításokkal és a riportok, tárcák szinte felmérhetetlen mennyiségével.
Számos úttörő kezdeményezés is fűződik a nevéhez. Már a Császár csatornája, a Bácska újabb kori történetének legfontosabb fejezetét, a vidék jellegét, lelkét megragadó regénye megjelenése idején hangsúlyozza a kritika, hogy a szűkebb haza múltját feltáró írói tevékenység terén nehéz lesz tőle elvitatni az úttörő érdemét. Nem is lehet. S övé az úttörő érdeme irodalmi "félmúltunk", a két háború közti irodalmi hagyományaink, irodalmunk és hírlapírásunk hőskora felelevenítésében, jellegzetes alakjainak megörökítésében is. Máskor, ha úgy látta, hogy színházunknak, műkedvelésünknek hazai és mai tárgyú, a mi világunkat megjelenítő színpadi művekre, rövid jelenetekre van szüksége, megint az elsők között ragadott tollat, hogy az újonnan támadt igényt kielégítse, s kísérletet tegyen a számára új műfajokban. Ott volt az újvidéki rádió indulásánál is, és elsősorban hangjátékokkal sietett hozzájárulni műsorának változatosságához, eredetiségéhez, azaz vajdasági jellegéhez, úgynevezett színes szalagjaival pedig sajátos műfajt teremtett: szinte elbeszélgetett, társalgott hallgatóival a legkülönbözőbb időszerű témákról.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.