Magyar, 1999
Életjel könyvek: 83
Példányszám:
300
Előbbi, hasonló tárgyú könyvem (A fordulat forgatagában, 1987) megjelenése óta, sőt már annak fogalmazása közben is foglakoztatott a gondolat, hogy ugyancsak emlékező formában, modorban egyszer meg kellene írnom a magam könyvkiadói feljegyzéseit is. Mondanom sem kell, mennyi ösztönzést és bátorítást adott ehhez Cserépfalvi Imre könyve (Egy könyvkiadó feljegyzései, 1984), bár természetes, hogy olyan nagy irodalom- és művelődéstörténeti jelentőségű kiadói vállalkozásáról nem számolhatok be, mint nagy elődöm. Úgy gondolom azonban, hogy mégis vannak olyan emlékeim, élményeim a csaknem tizenhét évi tevékenységből, amelyeket érdemes kiragadni a feledésből, amelyek közérdeklődésre is számot tarthatnak, s amelyeknek már ma is irodalmi -kapcsolattörténeti vonatkozásuk van.
Pályámat azonban Szabadkán kezdtem 1948 őszén, s ahhoz, hogy majdan a könyvkiadó szerkesztője, majd főszerkesztője legyek, előbb Újvidékre kellett kerülnöm. Az ekörüli huzavona pedig – amit némi túlzással a kálváriámnak vagy vesszőfutásomnak tekinthetek – kerek hat esztendeig tartott. Visszaemlékezéseimből talán felsejlik, hogy – akaratomon s tudtomon kívül – egy átfogó, a jugoszláviai magyarság művelődésének egészét érintő kultúrpolitikai elhatározás tárgyává, bábjává (?) váltam. E politikával vagy stratégiával inkább ösztönszerűleg, mint tudatosan szembekerültem. E vesszőfutás viszont azért tarthat számot közérdeklődésre, mert a maga módján a fenti elhatározás keresztülvitelének politikai-hatósági-rendőri módszerébe enged betekintést.
Valamikor 1993-ban mondta Szabadkán Esterházy Péter, hogy „aki él és alkot, az eleve a kisebbség történetét is írja”. Merem hinni, hogy ez a könyv is része a jugoszláviai magyar kisebbség mindenekelőtt kulturális történetének.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
