Magyar, 2006
Prodato!James Bond Bácskában.
Dedikált példány.
„A nevem Bond. James Bond.” Mondta a kém. És fejest ugrott a tengerbe. „Az viszont biztos, hogy amíg a jugoszláv nép fegyvert és paripát követelt, és versekkel fenyegette a nagyhatalmakat, Bond a főmérnökkel kávézgatott a kikötő fölött. Megismerkedtek, összebarátkoztak, a kémnek az ilyesmi nem jelentett gondot, a főmérnök meg beszélgetni vágyott. Mariáról akart beszélni, akinek forró melle-öle úgy nyomta a lelkét, mint Dózsa Györgyünk fejét a tüzes korona. Mert a főmérnök is elvi ember volt. Tehát mindent bevallott a feleségének, s így sikerült két kő közé keverednie, hogy a végén felfalják a disznók. Éppen azt mesélte Bondnak – miközben a határ túloldalán a jugoszláv kommunisták fenyegettek a vasökleikkel –, hogy mit állapított meg a felesége” – olvashatjuk a Sziveri-díjas Lovas Ildikó új regényében. De, joggal kérdezheti az olvasó, hogyan kerül ide James Bond, a híres 007-es ügynök? Kik vagy mi után kémkedik itt, a németek által „túlfűtött gőzkazánnak” nevezett Szerbiában és később is, a titói Jugoszláviában? Elképzelhető-e, hogy másképpen alakult volna a II. világháború, ha az angolok nem mellőzik titkos jelentéseit? Miért az a meggyőződése James Bondnak, hogy a kommunistáknak azért kell bukniuk, mert nem tudnak bánni a nőkkel? Vagy ez már a Kijárat az Adriára című regény női elbeszélőjének véleménye, aki a kilencvenes évek háborús Jugoszláviájában folytatja a nyomozást? Egyáltalán, mi köze van James Bondhoz, és miért nevezi önmagát is nyomozónak? Miért nem érdeklik a nagy dolgok, miért csak a jelentéktelennek látszó apróságok után kutat? És miért beszél a háborús évek tragikus tapasztalatairól a humor, az irónia és kalandregények nyelvén? Nos, e kérdésekre a regény minden olvasója maga találhat választ. Annyi talán megelőlegezhető, hogy a könyvben nagyszerűen ötvöződik a dokumentum és fikció, Bácska és Adria, a személyes és Bond – nem más ez, mint feszes rövidtávfutás az idők között.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
