Magyar, 1967
Két nagyívű tanulmány Nagy László és Juhász Ferenc költészetéről.
Első tanulmánykötetét (Az ember keresése, 1960) meglehetősen hosszú szünet követte: néhány évig csupán rövidebb lélegzetű s a témaválasztás tekintetében korántsem egyöntetű írások, részlettanulmányok látnak napvilágot tollából, mintegy jelezve, hogy a szerző irodalomtörténészi és kritikusi érdeklődése még nem lelte meg valódi talaját.
Az utóbbi időben mind nagyobb érdeklődéssel fordul a jelen és a közelmúlt magyar irodalma felé, olyannyira, hogy munkásságának ma is tartó szakaszában úgyszólván egyedüli vizsgálódási területévé vált. Erről tanúskodik az 1965-ben közzétett Eszmék és látomások, ahol Déry Tibor, Németh László, Weöres Sándor, József Attila műveivel, valamint a magyar szociográfia kérdéseivel foglalkozik, vagy az ugyancsak 1965-ben megjelent Radnóti Miklós költészete c. monográfiája.
Jelen tanulmánykötete szervesen kapcsolódik az előbbi kettőhöz, s nemcsak azért, mert ezúttal a mai magyar líra két "állócsillaga", Juhász Ferenc és Nagy László költészetét taglalja, hanem a tárgy megközelítésének Borira oly jellemző módja folytán is, melynek legfőbb ismérveiként az előítéletek és esztétikai kaptafák mellőzését, a műalkotásra való szigorú és következetes koncentrálást emeli ki eddigi munkásságának szinte valamennyi méltatója, s amely módszerről ő maga így vall a Két költő utószavában: "...az írókat nem egymással szembesítve lehet interpretálni, hanem csakis önnön életművük és művészi temperamentumuk tanulságaiból kiindulva, még akkor is, ha a költészet egyazon problémakörén belül látjuk őket". Könyve jelentőségét csak növeli az a mozzanat, hogy "irodalomtörténeti szemléletet ...megközelítő vonatkozásokban" tárgyalja a két lírikus pályáját, hiszen a magyar irodalomtörténetírás napjainkban is a múltra összpontosítja figyelmét.
A Két költő fontos új értéke irodalomtudományunknak, s joggal tarthat számot mind a hazai, mind a határainkon túli magyar olvasók érdeklődésére.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
