Magyar, 2001
Fekete-fehér fotókkal illusztrálva.
Példányszám:
1500
Bori Imre „olvasókönyve” azt a régóta elfogadásra váró tényt bizonyítja és igazolja újfent, hogy a mai Vajdaság vidékein, kényszerű megszakításokkal ugyan, de templomokban, iskolákban, úri kastélyokban, meg más helyütt is élt meg virágzott a magyar művelődés. Nem a semmiből született tehát 1918- tól kezdődően az, amit azóta vajdasági írásnak, vajdasági (jugoszláviai) magyar irodalomnak és művelődésnek. írásbeliségnek és tudományosságnak mondunk. Kár hogy az itt élő magyarok emlékezete a szokásosnál is hiányosabb, így nem vagy csak nagyon ritka esetben őrizték meg gondolkodásukban és beszédükben, önismeretükben is tudatukban saját múltjukat, annak emlékeit és értékeit. Mert a Vajdaság a magyar kultúra nézőpontjából sem sokszor véres történelem formálta földrajzi térség csupán, ahol meg lehet gazdagodni és el lehet veszni, ahová nemegyszer erőszakosan be lehet költözni, és ahonnan hátrahagyva mindent menekülni is lehet, hanem a szellem és intellektus formálódásának, teremtésének, alkotásának is térsége, sajátos ízekkel és még sajátosabb beszédmóddal.
Bori Imre bő anyagból válogathatott, és mindig olyan szövegrészleteket, amelyek a múltat reprezentálva áthidalják az időt, és figyelmeztetően meg bátorítóan a jelenhez szólnak, mindennél meggyőzőbben.
Az olvasókönyvben együtt van irodalom és tudomány, történelem és néprajz, írásbeliség és szóbeliség. Ezért tekinthető évszázadokat átfogó útmutatónak mindazok számára, akik itt élnek vagy valamit meg akarnak tudni ennek a vidéknek szellemiségéről, értékrendjéről, gondolkodás- és beszédmódjáról. Bori Imre arról sem feledkezett meg, hogy a mai Vajdaságban nemcsak egy történelem él, hanem történelmek és történelemtudatok élnek együtt. sokszor nem is túl békésen. Más szóval Bori Imre olvasókönyve nemcsak önismeretünket gazdagítja, hanem a másik, az idegen, a tőlünk eltérő és különböző iránti türelmünket meg fogékonyságunkat is táplálja. Azt is bizonyítja, hogy se a történelemnek, se a kultúrának nincsenek csak egyetlen módon érthető és értelmezhető jelenségei meg tényei, mert a történelem meg a művelődés dolgai egymást keresztezve is összeérnek, össze is tartoznak a megértés történeteiben.
Bányai János
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
