Magyar, 1980
Fekete-fehér illusztrációkkal.
Példányszám:
800
Cs. Simon István ritkán megszólaló költőnk: idestova tíz éve lesz, hogy megjelent első és eddig egyetlen verseskötete, az Utak keresztje (1971). Az eltelt tíz év azonban mégis töretlen, folyamatos alkotótevékenységét mutatta; ennek leszűrt, kiérlelt eredménye ez az új könyv, az Ahogy a vadkörtefa.
Már az első kötetéből is kitűnt, s a mostani is tanúsítja, hogy Simon, bár forma tekintetében szakít a hagyományos verseléssel, nem kísérletező költő, nem a divatszerűen váltakozó esztétikák kívánalmai szerint írja „szöveteit”; Simont azon bátrak vagy naivak közé sorolhatjuk, akik megélt élményekről, szorongásokról, jó vagy rossz közérzetükről adnak számot, úgy ahogyan azok egy-egy pillanatban hatalmukba kerítik és írásra kényszerítik. A spontán lírai költő ritkaságszámba menő mintaképe nálunk Simon.
Legtöbb verse a tájból nőtt ki, de csak kis hányada marad meg a tájleírás szintén tájversnek. A tájelem inkább csak szimbólum- vagy metafora-alkotásra szolgál Simonnál, emberileg megélt, egész költői énjét, magatartását meghatározó alapélményét, a kihaló, „fölszántott” falu, a haladást hozó, mindenfajta nyomortól felszabadító, de őt „szülőföldnélkülivé” tevő idő élményét fejezi ki vele. Az okos, hajlékony és beletörődni tudó elme és a felfogni, megbocsátani képtelen szív állandó szembenállása, viaskodása változtatja Simon versvilágát a nyugtalanság és bajvívás mezejévé, borzongásos és szorongást sugalló balladavilággá még olyankor is, amikor témájától látszólag távol eső motívumot dolgoz fel. S éppen azzal, hogy csakis a szívére, az érzéseire hagyatkozik, azzal, hogy a mindentudó észt nincs szándékában megnyerni és bevonni érzelmes szeánszaiba – el kell hogy nyerje olvasói rokonszenvünket, még ha időnként oly gyermetegen túláradó is érzelmessége.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
