Magyar, 1955
Prodato!Horváth Béla (Budapest, 1908. máj. 25. – Budapest, 1975. nov. 28.) költő, műfordító, újságíró. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Párizsban végezte. Az Eötvös Kollégium tagjaként bölcsészdoktori és középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1927-től újságíró is volt. Több napilapnak dolgozott. 1937 és 1944 között az Esti Kurir politikai cikkírója és irodalmi rovatának vezetője. 1936 és 1939 között a Szép Szó, 1935 és 1944 között a Vigilia belső munkatársa. 1943-tól megszakításokkal katona, büntetőszázadban szolgált. A háború végső szakaszában Németországba került. Innen Olaszországba ment Rómában olasz lapokban jelentek meg cikkei. 1948 és 1952 között Génuában a ferencesek kolostori iskolájában történelmet tanított. 1952 októberétől 1957 április végéig a Szabad Európa Rádió müncheni szerkesztőségében dolgozott. 1952-ben kezdett a Látóhatárban publikálni, 1957 végétől 1958 nyaráig a müncheni folyóirat szerkesztőinek egyike volt. A szerkesztőségben 1958 nyarán bekövetkezett szakadás után Vámos Imrével szerkesztette az 1961-ig időnként megjelent Látóhatár-számokat. 1962 februárjában visszatért Magyarországra. Részt vett mint felelős szerkesztő a Budapesten néhány éven át megjelentetett Látóhatár szerkesztésében. Nyugaton töltött évei alatt jelentős költői, műfordítói, kritikai és közírói tevékenységet folytatott.
F. M.: Krisztus Urunk, a pápa, meg a szegény ember (magyarul és olaszul, Róma 1947); Versek (München 1955).
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
