Magyar, 1982
Prodato!Alig két esztendővel azután, hogy a Magyar Tanácsköztársaság nagy poémája, az Optimisták ezer oldalnyi kézirata végére kitette a pontot, Sinkó Ervin még Moszkvában újabb nagy mű írásához fogott, melyet majd – többszöri kényszerű lakhelyváltoztatás után – 1942-ben fejez be Drvaron. Mint egyik nyilatkozatában elmondta, olyan körülmények között és olyan időpontban fejezte be, amikor nemhogy műve kiadására gondolhatott volna, hanem összes többi kéziratával együtt ez az újabb is a legnagyobb bizonytalanságban volt, akárcsak saját élete, hisz nem sokkal ezután valóban internálták is az olasz hatóságok. Kézirata mégis átvészelte a súlyos esztendőket, s első kiadása 1950-ben jelent meg Novi Sadon.
Miután a Tanácsköztársaságról szóló történelmi regényét befejezte, most a munkásmozgalom jelenéhez fordult tárgyért, s annak a tizennégy napnak eseményeit írta meg, mely az illegális KMP két vezetője, Sallai Imre és Fürst Sándor 1932-ben történt letartóztatásától rögtönítélő bíróság elé állításáig és kivégzéséig eltelt. S ez a tizennnégy nap elegendő az írónak ahhoz, hogy a belezsúfolt rendkívül gazdag és szerteágazó cselekményanyag, a nagyszerűen egyénített sok-sok szereplő s azok gazdagon árnyalt lélekrajza révén a harmincas évek egész magyar társadalmának s benne a munkásmozgalomnak hiteles ábrázolását nyújtsa.
E főcselekménnyel párhuzamosan azonban egy másik eseményszál is végigvonul a regényen, azaz egy másik regény ékelődik bele, melye a Tizennégy nap egyik leggondosabban, legtöbb szeretettel rajzolt hőse, Bollert Misa ír az 1918–1919-es forradalmak emigránsainak bécsi barakkjáról. A főcselekménnyel nagyszerűen összefonódó e „másik” regény szálán keresztül bizonyos tekintetben az Optimistákhoz kapcsolódik e könyv anyag, s ebben az író az emigránsok egymással és önmagukkal való meghasonlását, lelki vívódásait mutatja be.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
