Magyar, 1940
Prodato!Stádium Sajtóvállalat Rt. nyomása, Budapest.
Bözödi félreérthetetlenül személyes, szülőföldcentrikus regénye, a Romlás 1940-ben látott napvilágot Budapesten, azóta sem adták ki újból, sem Erdélyben, sem másutt. Tézisregényként, világnézeti regényként is olvasható, egy sorba állítható az erdélyi magyarság sorsát sirató, a nemzet darabokra szaggatását számonkérő regényekkel (Bánffy Miklós Erdély-trilógiája, Nyírő József: Néma küzdelem), és föltétlenül hangsúlyoznunk kell vele kapcsolatban, hogy tágabb horizontú számos korabeli „székelykedő”, sovinizmussal sovinizmust szembeállító, hasonló témájú alkotásnál. A népi írók stílusával kapcsolatba hozható szikár realizmusa, szociográfiai tényszerűsége korszakos jelentőségű, fő művének tartott Székely bánja c. monográfiájával is párhuzamba állítja. A képzeletbeli Renked mindennapjaiból a 20. század harmincas éveinek székely falujáról, a korabeli fiatal értelmiség „szellemi hontalanságáról” kapunk megrázó képet. A falu vezetősége nem is a nagypolitika mesterkedései, hanem kisszerű személyi ellentétek miatt románosodik el; az emberek egyhangúan, kilátástalanul élik mindennapjaikat, amelyekbe új színt, mozgást csak a falusi bálok visznek, vagy egy-egy házasságtörés nyomán kibontakozó intrikák. A fiatalok nem tevékenykednek, mert nincs munkaterük, nincs hivatásuk, társadalmi szerepük. Az elbeszélésbe lépten-nyomon beékelődő, (Németh László Utolsó kísérlet c. regényciklusához hasonlóan) párbeszédnek álcázott eszmefuttatások életről, hivatásról, szerelemről, társadalmi és nemzeti gondokról, a transzszilvanista eszmekör tarthatatlanságáról szólnak. Ezek az esszéisztikus betétek úgyszólván sűrítve tartalmazzák a harmincas évek fiatal értelmiségének tévhitektől, buktatóktól sem mentes társadalomfilozófiáját. Hitelességre törekvésével a szerző ebben a regényében sem mond egyebet, mint amit mindenkor vallott: hogy mítoszteremtés és ábrándok helyett a tények erejével lehet érvelni leghatásosabban.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
