Magyar, 1977
Prodato!Szabó Magda új regénye formája szerint oknyomozás: az írónő egykori levelek, naplók, újságcikkek, családi ereklyék, idős emberek elbeszélései, tulajdon gyermekkori emlékei alapján nagyszüleinek és szüleinek alakját, történetét rekonstruálja. Az Ókút mélyébe száll le, hogy eljusson a forrásig. Mégsem emlékirat a Régimódi történet, nem is egy emlékirat előjátéka: vérbeli regény. Mindenekelőtt azért az, mert Szabó Magda gazdagon, sokoldalúan jellemzett, remek, eleven hősöket teremt, teremt újjá: mindenekelőtt anyját, Jablonczay Lenkét, a minden szépre és jóra érzékeny, a művészetre és az értelmes életre egyaránt fogékony asszonyt, aki azonban mostoha sorsa következtében nem teljesíthette ki a vele született nagyszerű lehetőségeket. Aki életének nyolcvankét évéből voltaképpen csak harminchármat élt, mert csak addig kísérte a félénk reménység, talán lesz önálló útja valamerre, de már ekkor tudomásul vette, nem juthat osztályrészéül a regényekből ismert, a gyerekkortól a sírig kísérő gyönyörű szerelem, de nem lehet belőle zongoraművésznő, s nem lehet író sem.Miközben az önmagát feladó Jablonczay Lenke kulcsrazárt életének nyitját keresi Szabó Magda, családjának - s a 19. század végi magyar polgári és dzsentri társadalomnak - mindeddig kevéssé ismert rétegeit fedezi fel, s kova keménységű, hiteles alakokat, sorsokat rajzol meg: az okos, hideg, zsugori, kíméletlenségében önmagát és szeretteit pusztító Rickl Máriát, a magyar dzsentri hullását megtestesítő két Jablonczayt, a sorsa ellen újra meg újra hasztalan lázadó Gacsáry Emmát, az oly sokáig idegennek, gyűlöletesnek, megérthetetlennek látszó nagymamát. Az írónő nem csupán egymás mellé állítja alakjukat, nem arcképcsarnokot fest, hanem megmutatja kölcsönös egymásra hatásukat is: e bonyolult kapcsolatrendszer következtében válik oly feszültté, izgalmassá a lélektani és társadalmi mozzanatokat érett művészettel ötvöző, drámai és egyszersmind költői regény.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
