A paráznai szobrok epikai közegén keresztül azokat a körülményeket, helyzeteket, katonai és politikai feltételeket kutatja fel és fogja vallatóra, amelyek nélkül egyszerűen nem érthetők meg a második világháborús magyar szereplés tragikus ellentmondásai. S itt már nem a „kilencmillió magyar fasisztát” idéző tévképzetekről vagy a könnyen felelősséget kiáltó buzgalomról van szó. Láthatóan olyan szakaszáról a nemzeti önismeretének, melyben az ítélkezés alapjainak megteremtése folyik, mégpedig a valóságos tények,a dokumentumok, a legapróbb mozzanatok, a tudatba és az ösztönökbe égett, osztott és kapott sebek számbavételével. Minthogy azonban az írónak beláthatatlan anyaggal kell dolgoznia, szükségszerűen nem a felelősség, nem a történelmi ítéletmondás regénye lesz a Parázna szobrok. Sokkal inkább az egyedi sorsoké, a sorsokban hordott történelemé.
Az író - új regényéről, vállalkozása céljáról és értelméről: "A harmincas évek végére irodalmunk (s az irodalom általában) kiheverte az első világháború megrázkódtatását: a harctéri és hadifogoly-történeteket megemésztette az olvasóközönség: az irodalom kész volt a következő katasztrófa befogadására. A világ készült a második világháborúra. S ez be is következett, s amint túljutottunk rajta, várhatuk volna, hogy nyomban lecsapódik könyvekben a végzetes tanulság. Most már látjuk azonban, az irodalom e tekintetben más törvényszerűségnek, egészen más időrendnek engedelmeskedik, mint elébb. A második világháború, úgy látszik, sokkal nagyobb megdöbbenést okozott, semhogy minden forró-fájdalmas ízében megragadható lett volna. Három évtizeddel a béke első napjai után még mindig ocsúdik a regisztráló elme, s ha sorra vesszük a népek szenvedéseit, úgy ítélhetjük, a könyvek felényit sem adhatak még számot mindarról ami négy-öt esztendő alatt velünk és Európával történt. Pedig fogynak már azok az elmék, amelyek (akik) emblékezni tudna még a borzalmak hiteles tényeire, s még inkább csökken a borzalmak helyeti és napjait őrizők száma, akik bátorságukat múltat idéző igazmondással serkenthetnék. Nem azt akarom mondani, hogy sürget az idő, hiszen a levéltárak temetőiből most már eljöhet az írott emlékezet, az író és a becsület támogatására. De beletörödhetünk-e a felejtésbe, mondhatjuk-e, hogy fölösleges a háború minden mozzanatát felidézni és megörökíteni? S ha nem, azért nem, mert az emberekben igény van mindannak megőrzésére, csupán a művészet (vagy tudomány) ismétlő ereje által is, ami harminc-negyven éve kezdődött, s hatodfél esztendig tartott szégyenteljesen. Nem vetem talán el a sulykot, ha azt gondolom, ez az emlékezés tartja fenn a békét Európában. S ha a háborús nemzedékek ébren tartott emlékező lelkiismeretének rész adok abban, hogy földrészünkön három évtizednél régebben nem lángolnak fegyverek, nem tagadhatom el benne teljesen az írók, az irodalmi alkotások részét és érdemét sem. S amint a nagy nemzedékváltás elkövetkezik, s a feledés, a feledénység esélye és veszélye nő, az irodalomra egyre hatalmasabb feladat és felelősség hárul. Én azt hiszem, hogy minden bűnt, amit a népek (most közös hazánk, Közép-Európa népeiről beszélek) egymás ellen elkövettek, nyíltan ki kell mondani - nem hagyva semmit a véres emlékezet bosszúra sóvár homályában."
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.