Magyar, 1997
Prodato!A szerző fekete-fehér arcképével illusztrált.
Az időbeli szomszédságban keletkezett Bálványosvárral és Damakosokkal együtt a Minden poklokon keresztül című regényt is az 1880-as évek elején megújuló Erdély-orientáció ösztönzésével szokás összekötni, habár csak félig-meddig indokoltan. A Tisza Kálmán pártjában politizáló Jókai 1881-ben kétszer is járt Erdélyben, úti élményei hatnak akkori témái, hősei s nem utolsósorban tájai megválasztására.
Az 1882-83-ban keletkezett regény cselekménye Erdélyben kezdődik és végződik, de középső – nagyobbik – részét a szentföldi keresztes hadjárat történelmi eseményrétegébe beágyazott kalandsorozat tölti ki, és a cselekmény tengelyében az esendőbb romantika egyik lélektani-tipológiai toposza, az odaadó, hűséges nő és a vérétől űzött, csapodár férfi ellentéte áll. II. Endre korszakában vagyunk. Az erdélyi Zsombor várának ura, Lebée László székely gróf beleszeret feleségének (Mária) a velük egy fedél alatt élő húgába, Annába. Szívósan akadályozza Anna megházasítását, de a kérő, a szász gróf, Henning Brüniszkáld lovag áldozatok árán is kiharcolja az esküvőt. A két titkos vetélytárs férfi közül Brüniszkáld odavész a keresztes háborúban, Lebée rabságba kerül. Áldozatot nem kímélve, „minden poklokon keresztül” Mária menti meg, de utóbb rá kell döbbennie, hogy férje a húgába szerelmes; eltűnik tehát a kastélyból, hogy ne álljon a szerelmesek útjába, majd belehal bánatába. Lebée is megbűnhődik; a melodramatikus történet túlélő szereplői megtört, boldogtalan emberek lesznek. Az értelmetlen keresztes háborút elítélve és a rá következő tatárjárásra utalva Jókai közvetve az általa elhibázottnak tartott boszniai okkupációt bírálja; aktuális politikai célzata van a megmagyarosodó (székellyé váló) szász főhős eszményítésének meg az egyházat képviselő szereplők pamfletszerű gúnyrajzának is. A tilos szerelmében bűnössé váló Lebée nem egyszerűen a kalandromantika intrikusa, hanem a naturalizmus ösztönöknek kiszolgáltatott típusával is rokon, s Jókai helyenként némi sajnálatot éreztet iránta a természetes érzelmek melletti kitartása miatt.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
