Magyar, 1986
A mű eredeti címe:
The Hand of Michelangelo
Fordította:
Kertész Tibor
Sidney Alexander a reneszánsz művészóriás, Michelangelo Buonarroti emberi és művészi alakját rajzolja meg regényében, beleágyazva a kor békésnek aligha nevezhető eseményeibe. Az 1505-től 1530-ig terjedő negyedszázad, melyet a mű felölel, Michelangelo életében a hatalmas tervek és hatalmas csalódások, a meg nem valósult álmok és a megvalósult csodás alkotások korszaka. Nyomon követhetjük emberfeletti küzdelmét a márvánnyal, amelynek elkötelezettje, s amelytől újra és újra meg kell válnia, hogy megrendelői kívánságának eleget téve a művészetek legkülönbözőbb ágaiban hozzon létre remekműveket. A pápai szeszély kiszolgáltatottjaként sohasem tudhatja, melyik pillanatban lesz kénytelen félbehagyni munkáját, hogy egy másikhoz fogjon, miközben megalázó anyagi gondjaival nyomorultul magára marad. Éveken át szervezi a carrarai bányákból a márványkitermelést és a szállítást, hogy Gyula pápa síremlékét megfaraghassa, amikor a pápai parancs a Sixtus-kápolna freskóinak megfestéséhez szólítja, majd a bronzöntés mesterségének elsajátítására kényszeríti. Küzdelmébe a történelem is beleszól, meg kell élnie verejtékes munkával megalkotott műveinek pusztulását is: Gyula pápa többszörös életnagyságú bronzszobra és a Dávid-szobor is a belviszályok áldozatául esik.
A sokszálú, mozgalmas cselekményen keresztül a korabeli Itália sok más festője, építésze, szobrásza, költője és politikusa is megelevenedik, hogy Michelangelo alakja rajtuk keresztül váljék igazán plasztikussá.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
