Magyar, 1929
Prodato!1929. augusztus 10. V. évfolyam, 8. szám
Részlet a könyvből:
Leginkább egy fedett pályaudvarhoz lehetne most hasonlítani az intézet előcsarnokát, vonatérkezés pillanatában. És még az sem volna túlzás, ha egyszerre négy sínpárra befutó vonat utasainak leszállását képzelné el az, aki tiszta képet akar arról a forgalomról alkotni, ami ebben a pillanatban sodorja és lökdösi az ott ácsorgókat.
Tanév eleje. Ez, itt a tanitónőképzőben, az otthontól való elszakadást is jelenti. Az ujonjöttek ugy búcsúzkodnak itt, mintha Amerikába hajózna a kapun mindjárt távozó szülők serege. Ugy sirnak, mintha fizetnének érte. De akad elég vidám búcsúzó is. És egymásra találó tavalyiak kiáltozzák át a tömegen keresztül üdvözleteiket. Bábeli zűrzavar, edzett idegeknek való. Nehéz feladat volna az egészet élethiven lefesteni. Megint csak azt kell mondani: nyüzsgő pályaudvar. Csomagokkal és csomagok nélkül, kisebb és nagyobb csoportok, busák és vidámak, ölelkezők és már tul a bucsuzáson, kifelé haladók és szembe jövők, gyermeklánykák és felnőttek, újoncok és régiek, riadtak és bizakodók, sirók és nevetők, kíváncsiak és közönyösek, szerények és feltűnni vágyók, szépek és csúnyák, fiatalok, öregek, minden egy káoszban.
Apák komoly tanácsokkal hűtik le a búcsúzás izgalmát, mamák még egy utolsó aggodalmaskodással indítják meg újból a könnyeket, régi növendékek bennfentes fölénnyel tüntetnek, ujak riadt kíváncsisággal figyelnek.
Közel az iroda ajtajához egy alacsony férfi állt, lányától búcsúzott.
- Aztán okosan kis Olgám. Tanulj, azért jöttél ide. És ne feledkezz meg rólunk sem, írjál szorgalmasan.
- Írok, apuskám, kezét csókolom. És ne várasson soká, igazán jöjjön el meglátogatni, nagyon fogom várni.
Megcsókolták egymást, szorongatták egymás kezét, eltitkolhatatlan megilletődéssel. Aztán a férfi megfordult, hogy lemenjen a lépcsőn és ki a kapun. Olga utána. Csak a csapó-ajtóig, már ott zárul ezentúl a világ.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
