Magyar, 2017
A mű eredeti címe:
Milovan Danojlić
Dragi moj Petrović
Fordította:
Szilágyi Károly
Van egy tündéri bosnyák mese, amely két vízimolnárról szól a Száva folyón. Hogy hiszi-e az, aki éppen meséli, más kérdés, lényeg, hogy nagyon szép. A két molnár közül az egyik muzulmán, a másik keresztény. Egyszer aztán elterjed a hír, hogy háború lesz, ezért mindkét molnár azon kezd töprengeni, hová is rejtse a pénzét. Mindkettőnek eszébe jut egy sokodvú, vén fa a másik molnár irányában félúton. Előbb az egyik megy oda lopva, hogy elrejtse a rejteni valót, utána a másik. Nem találkoznak. Egyszer aztán vége lesz a háborúnak, mindkettőnek eszébe jut a vagyonkája, elindulnak érte, s összefutnak a fánál. Először nagyon megijednek, de mivel nem ostobák, gyorsan rájönnek, miről is van szó. Nosza, megölelik, megcsókolják egymást, aztán ki-ki hazatér a dukátjaival. Örülnek, hogy a pénz meglett, ám ami ennél is fontosabb, annak jobban örvendenek. Nevezetesen, hogy
egymásban jó barátokra leltek.
Nos, a dolgok akár felületes ismeretében sem nehéz belátni ennek a kis történetnek a csaknem teljes képtelenségét. A kézben tartott könyv szerzője könyörtelenül, gyakorta drámai tömörséggel, sok helyütt költői magasságokban szárnyalva fogalmazza meg anyanyelvén, a fordító Szilágyi Károly pedig híven – vagy mondhatnánk úgy is: mesteri leleményességgel – közvetíti a sajátján e szörnyű lényeget. Mindketten jól ismerik testközeli tapasztalatból azt, mily mérhetetlen és lebírhatatlan szenvedéllyel tud hajba kapni a szóban forgó regény kijelölte területen élt és élő jónép, mondjuk, épp egy mezsgyén, s ugyanazzal a hévvel acsarkodik a határok, a történelmi jogok, a nemzetiségi kérdések, az élettér és a nyelv ügyében is.”
(Balázs Attila)
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
