Magyar, 1936
Fordította:
Brelich Mario
25 fekete-fehér fotóval illusztrálva.
Nyomtatta Franklin-Társulat nyomdája, Budapest.
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 530/1945. M.E. számú rendelete alapján betiltott könyv.
Előszó
Sok könyvet írtak, írnak s még fognak is írni, az olasz Keletafrikában lefolyt fasiszta háborúról, de sajnos, sokan beszélték el ezt anélkül, hogy végigcsinálták volna, csak úgy hallomás után, szolgai módon tákolva össze retorikával és tömjénnel tele újságcikkeket és tudósításokat. Ennek a könyvemnek, jóelőre megmondom, nem az a célja, hogy tisztázza a dolgokat. Csak azt akarom, hogy a fiatalok egy fiataltól tudják meg, mit jelent húszéves korban végigküzdeni egy háborút, állni minden kínját s átélni egész szépségét. Sokan jobban tudják ezt megtenni, mint én, s amellett kissé bánt is, hogy kénytelen vagyok arról a csekélységről beszélni, amit én tettem; de sajnos, itt most élmény-műről van szó, tehát olyasvalamiről, ami intim és személyes jellegű.
Én azt szeretném olvasni, ahogy a legutolsó feketeinges írja le a maga háborúját, mert csak így lehetne teljesen megérezni néhány szóból a győzelmes csaták nagyságát.
Az alatt a kilenc hónap alatt, amelyet Keletafrikában töltöttem, igyekeztem nem a nevemmel, hanem a sapkámat ékesítő szerény aranyzsinórral kiérdemelni az alantasok lelkes és egyhangú szeretetnyilvánítását és amennyire tőlem telhetett, segítettem a bakákon és a feketeingeseken, akiknek bőven kijutott a bajokból.
Tehát őszintén és tárgyilagosan beszélhetek az olasz-keletafrikai háborúról s különösen a légiháborúról, mert valóban megéltem s némely részével külön foglalkoztam is.
A fiataloknak legyen ez az írás kézikönyvük a jövő küzdelmeire, én pedig semmiesetre sem fogok hencegni és nem fogom tömjénezni magamat, mert kilenc hónapig háborúban voltam, a többiek pedig fogadják úgy, mint az élet küszöbén sarjadzó érzések és benyomások önkéntelen megnyilatkozását
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.