Magyar, 1983
„…katonabecsület, katonahősök, katonadolog, katonafeleség, katonaföldrajz…”
Számtalan „katona” előtagú összetételt ismerünk. De katonagalambok…
Pedig a történelem tanúsága szerint nagyon is voltak katonagalambok. Ők derítették fel a hadműveleti terepet a római légiók számára, ők gyújtották fel – a lábukra erősített égő zsinegekkel – Iszkorosztyen várát Olga, kijevi hercegnőnek, Szulejmán szultán az ő akaratlan híradásuknak köszönhette az ostrom sikeres befejezését, legalábbis Zrínyi Miklós, a költő szerint. Fedélzetükön híradó galambokkal indultak útnak a Monarchia hadihajói, tengeralattjárói az első világháborúban, a franciák hős galambjai közt a becsületrendet kiérdemlő is akadt, s 1939-ben, amikor a gyors német invázió megbénította a lengyel hírközlő hálózatot, a galambok szolgáltak az ellenálló hadsereg számára az információtovábbítás legfőbb eszközeként.
Vagy tudja-e az olvasó, hogy a múlt századi Angliában a nagyobb lapoknak saját tenyészetük volt a tudósítások továbbítására, hogy Japánban nemrég a hírügynökségek, halászok, de még a doktorok is igénybe vették szárnyasaink segítségét, hogy Svájcban egy-egy veszélyes hegyi expedíció ma is visz magával galambokat? Hogy madaraink derítik fel Amerikában a szerencsétlenül járt tengerészeket, hogy ők szállítják a kórházi vérmintákat a franciaországi Lyonban? Meg hogy a postagalamb-versenyzés ötlete kocsmai verekedés közben született meg, hogy sajnos létezik „galambdopping”, és hogy a „hazatalálás műszerét” egyelőre nem sikerült megtalálni a galamb szervezetében?…
Róluk, katonagalambokról, hírvivő galambokról, postagalambokról szól Szikora András érdekes munkája. Végigkíséri e hírközlő ágazat szerepét az ember életében, fejlődését az ókortól napjainkig, szól a galambok betanításáról, sokoldalú felhasználásáról, ismerteti a postagalambsport sok-sok érdekességét, és arra is van gondja, hogy mindig külön kitérjen a magyarországi felhasználás, tenyésztés, hadi alkalmazás adataira.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
