Magyar, 1964
Grafikus:
Gönczi Tibor
Példányszám:
3900
A balatoni mólókon furcsa jelenségre figyelnek fel a fiatal vitorlázók. Itt egy hajóalkatrész tűnik el, amott egy másik felszerelési tárgy: mindenütt valami nagyon fontos holmi, amire a „hajózó” népnek szüksége van. Hogy lehetséges ez?
A vitorlástársadalomnak szigorú erkölcsei vannak. Mindenkin segítenek, aki kér: de engedély nélkül elvinni valamit, főbenjáró bűnnek számít. Az eltűnések szaporodnak; végül a fiatal sportolók megszervezik a védelmet és ellentámadásba lendülnek. Mindenkit mozgósítanak és fortélyos hadicsellel indulnak el a homályos, ritka nyomokon.
…Eközben a Balatonon egy titokzatos kalózvitorlás bukkan fel. Három ismeretlen kamasz vezeti: hol itt, hol amott látják őket, a legváratlanabb időpontokban, és mire üldözőik a nyomukba érnének, már eltűntek. Temérdek izgalmas és veszélyes kalandot élnek át; viharba kerülnek, majd alighogy megmenekültek, éjjeli vitorlázások során barangolják végig a tavat. Kik ezek a kamaszok, honnan kerültek elő? Miféle vitorlás az, amelyiknek se neve, se rendszáma? Vajon ők a „tolvajok” és ha igen, miért? Főképpen pedig: miként kaparintották meg az eltűnt felszereléseket anélkül, hogy bárki és észrevette volna? Csupa kérdés, csupa rejtély.
Hanem az üldözők többen vannak és ügyesebbek. A lazaszemű háló, amelyet a titokzatos kalózhajó köré fontak, egyre sűrűsödik; a jelek és nyomok szaporodnak. és egy adott pillanatban a fiatal vitorlástársadalom legjobbjai egyetlen lendületes összefogással rajtaütnek a menekülőkön! Izgalmas, veszélyes hajsza veszi kezdetét… de végül is elfogják őket és kényszerítik, hogy kikötőbe térjenek.
és ekkor bontakozik ki ennek a keménykötésű sportolórétegnek egyéni jellemrajza: rögtönzött társadalmi sportbíróság ítélkezik a „foglyok” felett. Maguk közül választják meg az „ügyészt”, a „védőt” és a „bírót”… ám a feszült légkörű tárgyalás során egyre meglepőbb tények kerülnek napvilágra. A tettesek valójában nem bűnösök, minden egész másképp tisztázódik, mint ahogy feltételezték!
A három kamasz „lopott” ugyan, de mégsem lopott…
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
