Magyar, 1983
Szerkesztő:
Ács Károly
Fordító:
Csuka Zoltán
Dudás Kálmán
Fehér Ferenc
Gál László
Pap József
Példányszám:
1500
Előszó:
Jovan Jovanovic, a később egyik szatirikus lapjáról (Zmaj - Sárkány) elnevezett Zmaj, 1833-ban született Újvidéken, nagyapja házában. Ez a ház már régen nincsen meg. Valójában egy földszintes, sárgára pingált, inkább falusi mint városi, amolyan parasztház féle volt, három pici ablakkal és nagykapuval a szűk, macskaköves sikátor felől, amelyet akkor is, mint ma Zlatna greda (Aranygerenda) utcának hívtak: ez volt az akkori Újvidék legmagasabb, a fenyegető árvizektől legjobban védett része. A ház már Zmaj születése előtt is nevezetes volt: itt lakott az újvidéki szerb gimnázium igazgatójaként Pavle Josif Safarik, a híres szlavista. Ebben a házacskában töltötte Zmaj életének első négy évét. Később így írt erről: "Amikor máshová költöztünk, valahányszor elmentem a régi ház mellett, mindig megcsókoltam, és csak akkor hagytam fel ezzel, amikor már okosabb lévén, úgy találtam, hogy szégyen, amit cselekszem." De sohasem felejtette el a terebélyes akácfát meg a nyikorgó kerekes kutat az udvarukban. Csak a gyermekek, kik bátrabbak és becsületesebbek a felnőtteknél, nem szégyellik elragadtatásaik tárgyát; s a földhözragadt viskókból gyakrabban száll fel nagy lélek, mint a palotákból - így volt ez mindenütt és mindenkor, amióta csak ember, dal és szerelem él ezen a földön. A szülőház helyét ma a Zmaj nevét viselő gimnázium balszárnya foglalja el.
Újvidék, mint ahogy a neve is mondja, viszonylag későn jött létre, valószínűleg csak a XVI. század elején, a Duna-katlan legdélebbi pontján, a nevezetes pétervári erőd hídfőjeként, és szigorúan alárendelve az erődnek, a nagy, zavaros folyó innenső, mocsaras, elhagyatott, széljárta partján. Első lakói igen vegyes etnikai eredetű, meghatározatlan, olykor gyanús foglalkozásokat űző, de szívós és vállalkozó szellemű emberek, akik ide-oda sodortatván az akkor kifejezetten orientális Balkán és a turkofób Közép-Európa között, megállapodtak és összesereglettek a fontos katonai táborhely körül, tőle várva anyagi hasznot, jobb életet és előmenetelt maguk és családjuk számára. A település jellegét illetően fontos adat, hogy már a XVII. század végén így nevezték: Rascianica Civitas trans Danubium, azaz Szerb város a Dunán túl.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.