Magyar, 2015
Prodato!Auschwitz regénye.
„Debreczeni József nevéhez fűződik a magyar irodalom szinte egyetlen autentikus táborregénye, a Hideg krematórium – ez a hideg forrósággal megírt riportkönyv Auschwitz borzalmairól (1950). Lírájának is ihletője volt a haláltábor élete és élménye, ám riportregényében nem ragadja el a szenvedély és a fájdalom. Amikor ezt a művét írja, még ha soraiból, mintegy az emélkek és a tények mögül fel-felparázslik is a gyűlölet, melyet a pusztítás nagymesterei és az őket éltető fasizmus iránt érez, az önsajnálatnak a hangja idegen tőle. Riportot, helyzetjelentést ír az embertelenség világáról ebben a műben, hiszen olyan félelmeket sorakoztat fel, amelyek meztelen igazságukkal és tényvoltukkal a képzelet kitaláló és regényesítő gesztusait is elhomályosítják. Előadásmódja puritán, közlése pedig csak fokozza ennek benyomását, s a legnagyobb írói diadalát abban kell látnunk, hogy emberi nyelven tudott szólni a haláltábor borzalmairól, amelyekről valóban nem lehet beszélni – a halál roppant súlya, egyetemes jelenléte miatt. ”
Bori Imre
„A Hideg krematórium prózai közlésformája ellenére is tragédia. Annak ellenére, hogy író-hőse személy szerint nem hal fizikai halált. Prométheuszi sors ez, a költészet tüzét, fényét, melegét elorzó és emberek közöttt szétosztó poéta oktalan és igazságtalan szenvedése. A tragédia magasságába a humánum meghurcolása, az öntudat megalázása emeli regényét… Mint ahogyan Ibsen drámáiban is mindig a múlt, egy látszólag lezárt életszakasz élményvilága tör fel elemi erővel, úgy teszi tragikussá a Hideg krematóriumot az egyéni „túléltség”, a megmentett élet ellenére is az a puszta tény, hogy a regénybe foglaltak, az elmondottak egyáltalán elképzelhetők és lehetségeek voltak a huszadik századi Európában. Gondolati konklúzióját, művészi tanulságait ebben kell… összegeznünk: a Hideg krematórium ma is időszerű olvasmány, felejthetetlen és a feledéstől megmentő emberi dokumentumok magasrendű írói megfogalmazása.”
Szeli István
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
