Magyar, 1955
A mű eredeti címe:
Jean-Paul Sartr
Nekrassov
Fordította:
Hubay Miklós
Fekete-fehér fotókkal, illusztrációkkal.
Eredeti megjelenés éve: 1955
Példányszám:
3150
Jean-Paul Sartre kétségtelenül a XX. század második felének legnagyobb hatású íróinak egyike. Köztudottan ő az egzisztencialista filozófia megálmodója, s hogy gondolatainak teret adjon, gyakran nyúlt a filozófiai értekezés, a regény, sőt a dráma műfajához. Egyik ilyen szatirikus hangvételű színdarabja az 1956-ban íródott Főbelövendők Klubja (Nekrassov). A mély filozófiai mondanivaló, a kacagtatóan könnyed jellem- és helyzetkomikum, valamint a kor aktuálpolitikájának mesteri ötvözete ez, amelyet egy önző és könyörtelen világ jellegzetes karakterei mutatnak meg nekünk.
A hatóság elől menekülő hírhedt szélhámost, Georges de Valerát, egy kiégett, állásáért küzdő újságíró, Sibilot révén, sorsa a sajtómédia világának kellős közepébe sodorja. Az épp eltűnt szovjet belügyminiszter (Nyekraszov) személyiségét magára öltve, biztosnak tűnő menedéket talál a nyilvánosság előtt, ráadásul jól tudja, ez a színjáték nem csak neki kifizetődő.
Jules Palotin-ben, az Esti Párizs enyhén nárcisztikus, fölfelé nyelvvel, lefelé talppal dolgozó főszerkesztőjében kellően hiú és elvakult szövetségesre talál, s kényszerű szimbiózisuk révén Valera népszerűsége az egekbe tör. A gyarlóság elszakíthatatlan zsinórjaival politikusok, tőkések, arisztokraták tömegeit rángatja marionettfiguraként, s gyakorlott szemfényvesztő lévén, könnyedén megtalálja ellenségei gyenge pontját.
Valera csupán egyetlen dologgal nem számol, s ez a lelkiismeret. Egyfelől a kezdettől fogva gyötrődő Sibilot-é, másfelől saját, mélyen alvó lelkiismerete, melynek élesztgetésén Sibilot fiatal, csinos, ám kommunista-szimpatizáns lánya, Veronika fáradozik.
Az ál-Nyekraszov kénytelen szembesülni vele: az ő csuklóit is zsinórok kötik; a játékosról kiderül, maga is játék, önnön kitalált hamis világának eleven játéka. Kétségbeesetten próbál kitörni, s újra Valera lenni, még ha ez az őt hajszoló Goblet felügyelő bilincseit is jelenti, ám ez már korántsem olyan egyszerű, mint az elsőre látszott. A tétek megtétettek, s már pörögnek a kockák…
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
