Magyar
Henri Barbusse előszavával - Ismertető: "Egy idegen világokat megismerni és magábaölelni vágyó író elindul az erdélyi hegyek közé zárt Kolozsvárról, és eljut - Konstantinápolyba.
Konstantinápoly tornyaival, kevert életével, vizeinek tündériségével, sikátorainak szociális rémségeivel, és az európaiságnak itt szétterülő, előkelő rothadástól ragyogó mocsaraival - abban a különös éreztetési módban, melyet ez a könyv és ez az író művel.
Ebben az éreztetési módban csillog ennek a könyvnek a rendkívülisége, ebben van közlő erejének hatásossága, ebben van az író önmagába vetett hite.
...Valahogy így kell képzelni a dolgot: van valahol egy idegzet, és az hajóra száll, lerepül a Fekete-tengeren a Boszporusz csodálatos városáig. Ez az idegzet azt mondja magának: "Te pedig nyitva állsz; mindenre a teljesség mértékében reagálsz; szenvedsz és gyönyörködöl; rángatódzol és mámorosodsz; a személytelenség legvadabb expanziójában tombolsz; legtöbbnyire egészen megfeledkezel a lényről, melyet csontjaidban és húshálóid között hordsz, és villogsz, felborulsz, összehúzódol és kinyújtózkodol, mint ostor kunkoroddal és mint gyönyör habzol, aszerint, ahogyan az élmény a tudatosság kontrollja nélkül rád hat; úgy viselkedsz, mintha egy csomó tüneményes féreg volnál, melybe beleront a Nap tüze, a szél szigonya, az ökölcsapás szőrös irgalmatlansága, a bűbáj édessége.
...Így látszik dolgoztatni az író idegzetét, nem kíméli magát, feláldozza magát, hogy kifejezze az alig kifejezhetőt is.
Néha az az érzésem, mintha valaki egy különös várost, vagy az ott zajló életnek egy-egy darabját keresztülszűrné az agyvelőkocsonyán, és ami ott különös égések, zománcolódások, vélt sikolyok és kéjhangok közt előjön, erre azt mondaná: "Nézzétek, itt a város!"- További ismertető: "Belelapozás".
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
