Magyar
Harmadik kiadás.
Erőteljes, hangos írások, mint mikor nagyon belémelegedünk valamibe. Tragikus életek, halálok és szerelmek könyve, nagy viharokkal és békétlen hadakozókkal. Heroikus történetek, elemek és sorsok körtánca, egy igazságkereső ember rálátásai és – ritkábban tévedései, tételek, tanok, teóriák magvából nőtt tartalmas példázatok, Nyugtalanságok és erőfeszítések lapjaiból fűzött könyv, egy nyugtalan s erős ember írásai.
Kételkedő és hívő elme, nem tagadó, több ennél, meggyőződött. De mikben kétkedik és miket hisz? S azután, miket hirdet? És, hogyan, mi módon?
Nézzünk szemébe, ismerjük meg jókor, mert azok közül való, akikkel sok igazságtalanság történhet. Belső köze van minden reformhoz, amely sorompókat csusszant fel, erőket tesz szabaddá. Harcok embere s a nagy, maeterlincki harmóniák csakugyan nem az övéi. És csakugyan, nem simít és nem egyenget, inkább élezi és mélyíti a lélek felületi ellentéteit. Hősei örökkőn harcolók és sohasem kötnek emberi békét. Sohasem ember szól az emberhez így, béke legyen velünk! A harcokat nem mi fejezzük be s az utolsó kérdésre nem adódik válasz.
Igaz, ő sem felel mindenre. Hősei hősök és nem bölcsek. Elbuknak a feleletlen kérdésekben és tompa, gyakran zavart öntudattal enyésznek el. Igaz, nem a váltakozó, sokszerű élet emberei ők. Töprengő, gyakran elcsúszott, meghibbant elmék, egy problémájú súlyosan sújtott agyak, szegények, veszendőbe menők. De amibe belebuknak, amin szegény életük a bizonyosság sínjéről lesiklik, aminek utján odáig érnek, hogy kuszáltan eszmélnek fel így, ki vagyok, vagyok-e, mindig a dolgok igazságának fanatikus, szenvedélyes, gyönyörű áhítozása. Túl, vagy innen a tudaton, hogy az utolsó kérdés válasz nélkül marad, van bizonyosság és igazság, de van bizonytalanság és hamisság is. Van öntudat és van valami, ami a halálhoz hasonlatos. De ettől óvakodni kell, mint haláltól. És ezért van, hogy életünk a problémák örök, fájdalmas láncolata, folytonos szembenézés, tükörbemeredés, arcvonásaink figyelése, hogy fül vagyunk, ennen szívünk fölé hajoló és idegenként érezzük jobbunkat, amely bal kezünk ütőerét tapintja.
És csakugyan, ez a mi minden bizonyosságunk s mért hazudjunk életre harmóniákat! És csakugyan, hol is szülessék itt harmónia, e súlyos, komor egy szólamból, amelynek csak ritmusa, dinamikája van!
És most a könyvről, milyen ritmusa, dinamikája! Szavai oly együtt rohanók, mint a fegyversorból egyszerre kilökött golyók. Dacos, fagyos, katonás kérlelhetetlenség mozgatja kemény, pompás sorait, amelyek mintha folyton egy elhangozott »előre« után rohannának. Veszett, gyönyörű roham, amelyben nincs megállás s amelyet csak a végtelenbe zuhanás, vagy fellendülés fejezhet be méltón.
Kegyetlen kezű s nemes szándékú ember könyve s az előbbit nem bocsájtják meg neki azok, akik az utóbbit nem tudják értékelni. Ne csodálkozzanak majd, ha még kegyetlenebb kezű lesz, amint hogy mi sem fogunk meglepődni szándékainak következetesen növekvő nemességén.
Várady István
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.