Magyar, 1993
Fejezetek a magyar–délszláv és délszláv–magyar kapcsolattörténet köréből.
1000 példányban készült. Fekete-fehér ábrákkal.
Dávid András egyetemi tanár, irodalom- és kapcsolattörténész, műfordító. 1935-ben született a Nagybecskerek közelében lévő Orlovat faluban. Iskoláit szülőfalujában, Nagybecskereken, Újvidéken és Budapesten végezte. 1961-ben az újvidéki Magyar Nyelv- és Irodalom Tanszéken tanári oklevelet szerzett.
1962 és 1964 között Budapesten folytatja tanulmányait, s doktorál a Délszláv epikus énekek - magyar történeti hősök című dolgozatával. 1972-ben Magyar személyek a délszláv epikus nagy hagyományban (Madarske licnosti u jugoslovenskoj epskoj narodnoj tradiciji) címmel védte meg Újvidéken is doktori disszertációját. A zrenjanini és a szabadkai tanárképző főiskolán, az eszéki pedagógiai karon, valamint az újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karán tanított. Eddig mintegy száznyolcvan tanulmányt és cikket, százhatvan műfordítást (vers és próza), valamint tizenhat középiskolai tankönyvet, főiskolai és egyetemi jegyzetet jelentetett meg.
Dávid András tudományos pályájának alapvetően fontos könyve a Mostovi uzajamnosti (A kölcsönösség hídjai), amely nálunk egyúttal az első szerb-horvát nyelvű könyv a délszláv-magyar művelődési és irodalmi kapcsolatok köréből. Ezt követi terjedelmes monográfiája a délszláv epikus énekekben szereplő magyar személyekről. Legújabb könyve tizenöt egymáshoz kapcsolódó fejezetben tárgyalja a magyar-délszláv és délszláv-magyar művelődési és irodalmi érintkezések különféle jelentőségeit a IX. századtól a XX. századig. A benne közölt szövegek terjedelmüket tekintve meghaladják, kutatási eredményeikkel pedig sikeresen egészítik ki az említett két könyv anyagát.
Dávid András e könyve szervesen kapcsolódik a szerző eddigi kutatásaihoz, valamint az e téren munkálkodó hazai és külföldi kutatók eredményeihez, s kétségtelenül új elemekkel gazdagítja a magyar-délszláv kölcsönösség körében végzett vizsgálatokat.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
