Magyar, 1945
Budapest ostroma alatt, a pincében sokszor eszembe jutott egy szó, amelyet gyakran használtam tanulmányaimban.
Ez a szó: "fontos".
Valamikor a dramaturgia problémáival kapcsolatban alkalmaztam, ki akartam vele emelni egyes fogalmakat és megvilágítani bizonyos kapcsolatokat. Hogy megváltozott ennek a szónak az értelme az óvóhelyen! Elvesztette kapcsolatát a szellemi dolgokkal s az életnek csak alig egy-két mozzanatához volt tapasztható. A kenyér és a víz volt csak fontos, meg a puszta lét.
Azóta eltelt egy év. A szó kezdte visszanyerni régi színét s lassan megtelt régi tartalmával. Ma már újra fontosnak érzem, hogy színpadi kérdésekre is alkalmazzam s Racine vagy Shakespeare egy-egy technikai fordulatára hívjam föl vele a figyelmet. A szó túlélte az életveszélyt és régi tanulmányaimnak itt közölt gyűjteményében újra szellem szolgálatába áll.
Az itt közölt dramaturgiai tanulmányok eredetileg különféle folyóiratokban jelentek meg. Összegyűjtve először 1940-ben kerültek kiadásra "Dramaturgiai vázlatok" címen. Második kiadásuk most az "Aristoteles dramaturgiája" című tanulmánnyal bővült. Bár különböző időkben készültek és más-más tárgyat dolgoznak föl, egységes színpadi szemléletből születtek s így szorosan összefüggenek egymással. Abból a színpadi szemléletből, amely a színjáték szintetikus egységéből indul ki s az előadott színpadi művet veszi a vizsgálódás alapjául.
A kötet végén bibliográfiai összeállítást közöltem, amelyben az érdeklődő föllelheti mindazokat a műveket, amelyekre a tanulmányokban hivatkozás történik. Így a dramaturgia leglényegesebb kérdéseiben tájékoztatást, a további kutatásra pedig irányítást kaphat.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
