Magyar, 1903
84 szövegbe nyomott fekete-fehér fotóval és 10 fekete-fehér melléklettel.
Aranyozott, színezett, illusztrált, kiadói Gottermayer vászonkötésben.
Hornyánszky Viktor cs. és kir. udvari könyvnyomdája, Budapest nyomása.
Santa Maria del Fiore.
Az 1403. év őszén két firenzei ifjú vándorol hazájából az örök városba. Huszonnégy éves az egyik, még a gyermekkor határán a másik. Művészek mind a ketten, nagy tervektől, gondolatoktól eltelve. Pénzök kevés - az öregebbik kis jószágát adta el, hogy megtehesse ezt az utat - de annál nagyobb a buzgalmuk. Az a czéljok, hogy Rómában az ókori művészet emlékeit tanulmányozzák. „Nem kíméltek sem időt, sem költséget, Rómában és künn a város környékén egyetlen helyecskét sem hagytak látatlanul és mindent megmértek, a mihez hozzáfértek és a mit jónak találtak". Végre mégis válniok kellett a jó barátoknak. Az idősebbik egy ideig még Rómában maradt, hol munkát vállalt és folytatta tanulmányait, a fiatalabb pedig fájó szívvel tért haza Firenzébe.
Filippo Brunellesco volt az egyik, Donatello a másik útitárs. Magukkal vitték nagy hivatásuk csiráját: tőlük indul majd ki az építőművészet és a szobrászat újjászületése. Tanulmányútjoknak is meg volt a maga előzménye.
Nagy esemény tartotta izgalomban Firenze művészvilágát a XV. század első éveiben. Egy pályázat sorsa dőlt el, a legemlékezetesebb pályázaté, a melyet a művészettörténet ismer. A firenzei kereskedők czéhe hirdette ki, az a testület, a mely a város régi, híres keresztelő templomának építési, díszítési munkáit intézte. Andrea Pisano készítette a baptisterium déli bronzkapuját, még a múlt század harminczas éveiben. A pályázat a templom második, északi kapujának az elkészítésére vonatkozott. Hat művész vett benne részt; a biráló bizottság kettőjüket közösen akarta a munkával megbízni: Brunellescót és Lorenzo Ghibertit. Az előbbi visszalépett és az egész megbízás Ghibertinek jutott osztályrészül...
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
