Magyar, 1966
Válogatott versek (1946-1965)
Forum Lap- és Könyvkiadó Vállalat.
Néhány fekete-fehér illusztrációval.
Huszonötéves, amikor első verseskönyve, a Jobbágyok unokái (1953) megjelenik, s ezzel egy csapásra a jugoszláviai magyar irodalom élvonalába kerül, egyik vezető lírikusa lesz ennek a felszabadulás után oly lendületesen fejlődő s épp ezekben az években megújhodó irodalomnak. Költői pályája azóta – ha nem is egészen válságmentesen, ha nem is átmeneti megtorpanások nélkül – egyenletesen emelkedő irányzatot mutat, amiről két-három évenként szinte rendszeresen adott számot egy-egy kötetében. Legutóbb 1964-ben adott közre ilyen kötetet, Esővárók címen, s most úgy vélte, hogy olyan szakaszhoz jutott el költői pályáján, amikor meg kell állnia egy lélegzetvételre, mérlegre kell tennie az eddigi termést, mielőtt tovább indulna. Így s ezért került sor most válogatott verseinek közreadására, amely természetesen nemcsak lezárása egy korszaknak, hanem legalább olyan mértékben kezdete, nyitánya a következő pályaszakasznak is.
Mint a válogatott köteteknek általában, ennek a csaknem két évtizedes költői munkásságot reprezentáló válogatásnak is szükségszerűen kettős célkitűzése és rendeltetése van: egyrészt szigorú rostán átszűrve a termést, annak színe-javát tenni le az olvasó és a kritika asztalára, az egyes kötetekben esetleg meglevő és megtűrt gyengébb darabok kiselejtezése s az igazi értékek tömörítése révén revelálni a költőt, másrészt folyamatként ábrázolva a költői alkotást, fejlődésében mutatni be a költőt.
E bonyolult feladattal a költő Dr. Kovács Kálmánt bízta meg, aki emberileg és eszmeileg egyaránt közel áll hozzá, s aki azonkívül, hogy – a válogatással legalább olyan beszédesen, mint a kötet elé írt bevezető tanulmányban – megrajzolta e költői pálya ívét, fejlődésvonalát, le tudott hatolni e költészet legmélyebb rétegeibe is, rámutatott alapvető élményforrásaira, a versépítés módjára és alapszövetére, s így nem maradtak előtte rejtve a költő belső vívódásai sem.
Fehér Ferenc válogatott versei tehát egyik vezető lírikusunk két évtizedes pályaszakaszának mérlegeként kerül az olvasó kezébe, s amit e mérleg mutat, azzal, mind a költő, mind a jugoszláviai magyar irodalom elégedett lehet.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
