A mű eredeti címe:
Gustave Flaubert
Madame Bovary
Fordította:
Gyergyai Albert
Eredeti megjelenés éve: 1857
1857-ben jelent meg az akkor még fiatal író első nagyobb műve, a Bovaryné (a Szent Antal megkísértése ugyan korábban íródott, de csak később jelent meg), azonnal botrányt kavarva, bírósági tárgyaláshoz vezetve, de egyúttal - és azóta egyre bizonyosabbá váló módon - a múlt század regényremekműinek egyikeként. A korabeli olvasó és a kritika szokványos háromszög-történetként fogta fel Bovary feleségének szerelmi történeteit, ám - indirekt módon - esztétikai, regénypoétikai nagyszerűségére, páratlanságára is rádöbbent, szemben a kor számos, hasonló témát tárgyaló divatos (és a mai olvasó számára nemcsak olvashatatlanul unalmas, de egyúttal buján erotikus és fülledt levegőjű) regényével. A műben - leírva - egyetlen erotikus jelenet sincs, szavai válogatottan szalonképesek, sokkal kevésbé "pornográf", mint akár Balzac, akár Stendhal regényei. - Nemcsak azért kiemelkedő jelentőségű ez a regény, mert következetesen és a legparányibb részletekig kidolgozva valósítja meg a század elejének nagy kezdeményét, a realista regény alakzatot, nemcsak azért, mert a francia próza antológiadarabjainak gazdag csokrát tartalmazza (bizonyos részleteit, a vásárjelenetet, Bovaryné bálját stb. ma is mintadarabként tanítják a francia középiskolákban), de főként azért, mert talán először alkotott a világirodalomban olyan zárt, kikezdhetetlen regénystruktúrát, amely a "formátlan nemműfaj" (a regény) e képviselőjét a nagy költemények, a klasszikus versek és drámák tökélyéhez közelítette.
A történet maga szinte banálisán egyszerű, tudatosan, akartan hétköznapi figurái egytől-egyig unalmas polgári alakok; hősnője lehetetlen hisztérika, aki regény álmait éppen nem Don Quijote-i módon valósítja meg az életben; hősei sokszor egyenesen undorító, taszító "férgek", akik a szenvtelen (impasszibilis) ábrázolásmód ellenére is hatalmasan kritikaivá teszik a művet. Flaubert azonban jóval többet adott, mint egy egyszerű, köznapi és tipikus történet nagyszerű leírását, regénybe foglalását.
Emma Bovary, ez a könyv-faló, nagyravágyó, ábrándjaitól megrészegült kis falusi együgyűség, sorsának és környezetének közepessége révén lesz a regény végén a romantikus hősnőknek nemcsak utánzója, hanem egyben szánalmas áldozata. Amellett nincs az egész századnak (talán Anna Karenina kivételével) még egy olyan teljes női arcképe, születésétől haláláig, nem szólva arról, hogy a család, a férj, a kor, a vidéki társadalom, az egész Lajos Fülöp-i légkör bámulatos életre keltésével ez a krónika, ez az életrajz csak ürügye, csak tartója az emberi sors legmélyebb és legköltőibb jelképeinek. Mert minden jelkép ebben a regényben és - akárcsak Baudlaire-nél - (aki oly rokon Flauberttel) itt is mindig a szimbólumok erdejében járkálunk. Bovaryné, Bovary, Homais úr, a nyárspolgár, Rodolphe és Léon, a két "csábító", ma már mind annak a legendás világnak a lakói, amely az élet és az irodalom között századról századra él és növekszik közvetítőül, vigaszul, tanulságul, gyönyörűségül.
A Bovaryné klasszikus példa arra, hogy a regény sem egyszerű, egysíkú műalkotás: rétegei, egymást erősítő, de sokszor egymást tudatosan el is takaró rétegei, szintjei hallatlan bonyolult szerkezetet adnak a műnek, olyan formát, amely egyszerre és elválaszthatatlanul képes szinte vadromantikusan szenvedélyes, hatalmas érzelmi viharokat kiváltó hatásra és az objektív, konstatáló nyugalmú, eredeti értelemben vett epikai látásmód felkeltésére. A regény éppen többértelműsége, bonyolultsága miatt mindenkor a legkülönbözőbb olvasók kedvence volt: kezdők éppúgy örömmel kaptak rajta, mint irodalmi ínyencek.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
