Magyar, 1992
Fekete-fehér fotókkal.
Megjelent 1000 példányban.
A képzőművészeti hagyományainkból merítő Festők nyomában című könyve után (1990) Kalapis Zoltán öt hosszabb művelődéstörténeti „riport-tanulmányát” foglalta kötetbe. Az elkövetkezőkben – ha ezekre egyáltalán sor kerülhet könyvkiadásunk „hét szűk esztendejében” – a vízivilág és a história, a táj- és népismeret, a hely- és gazdaságtörténet köréből való írásaiból, „honismereti füzeteiből” ad majd válogatást.
Ezeket a szövegeket sokféleségük ellenére sem nehéz mind műfajilag, mind tematikailag közös nevezőre hozni.
A szerző egyaránt merít az újságírás és a literatúra eszköztárából, s e két terület mezsgyéjén haladva hol publicisztikát, hol tényirodalmat ad ki műhelyéből. S tárgyköre is nagyobbára azonos, bármerre is kalandozok: a hagyományokat tárja fel, az elfelejtett tényeket idézi fel. Rendszerint olyan értékekre, ismeretekre, jelenségekre hívja fel a figyelmet, amelyek – ilyen vagy olyan oknál fogva – kihullottak népünk emlékezetéből. Ezeknek újbóli birtokbavételét szorgalmazza, mintegy sugalmazva: nemzedékek hosszú sora alkotott ezen a vidéken, nem vagyunk gyökértelenek…
Nem törődik bele egy olyan helyzetbe sem, amelyet még 1930-ban, az irodalomra vonatkoztatva, Szenteleky Kornél így fogalmazott meg: „Mindig por a győztes, a végtelen hatalmú por a szellem minden törekvést elbágyasztja, beszitálja, lassan megfojtja és eltemeti.”
Kalapis Zoltán egybegyűjtött írásai a „portalanítás”, a számontartás szolgálatában állnak, lakályosabbá kívánja tenni velük a házat, a tájat, a területet, ahol élünk, s ahol eleink éltek.
A szellemi otthonteremtés igényével készültek.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.