A mű eredeti címe:
BANKET U BLITVI
Fordította:
Herceg Jénos
Miroslav Krleza, a horvát irodalom nagy öregje, 1938-ban jelentette meg Bankett Blitvában című regényének első könyvét, 1939-ben a másodikat, majd negyedszázaddal később, 1962-ben a harmadikat. A nagy hatású regény első két könyve 1960-ban már megjelent magyarul, s másfél évtizedes adósságot törleszt a magyar könyvkiadás most azzal, hogy a mű teljes szövegét hozzáférhetővé teszi.
A Bankett Blitvában a horvát valóság megközelítésében és írói módszerében rokonságot tart a magyarul is olvasható Filip Latinovicz hazatérése és Az ész határán című Krleza-regényekkel, vagyis ez is többé-kevésbé műfaji újdonságnak számított megírásának idején: nemcsak cselekményben gazdag, izgalmas fordulatokban bővelkedő regény, hanem szenvedélyes társadalmi és politikai pamflet is, egyesítvén magában mindkét műfaj minden lényeges elemét.
A regény világa két főalak köré kristályosodik. Az egyik Niels Nielsen, a krlezai életmű más-más néven és alakban vissza-visszatérő jellegzetes értelmiségi figurája; fő vonásai magára az íróra emlékeztetnek: minden politikai illúzióját elvesztett, hajdani eszményeiben és harcostársaiban is csalódott, tündöklő intellektusú, filozofikus hajlandóságú értelmiségi, aki a hatalmat katonai diktatúrává aljasító Barutanskival nem képes többé együttműködni, sőt mindent kockáztatva szembefordul vele.
A másik főalak Barutanski ezredes, a fasiszta diktátor előképe, aki börtönné, kínzókamrává, temetővé változtatta az országot; alakjában Európa kis népeinek diktátorai testesülnek meg; olyan politikus, aki népének nemzeti hőseként, fölszabadító-jaként indult, de a hatalom mámorában véres kezű önkényúrrá lett.
Képzelt ország a regény cselekményének a színhelye, Blitvában mégis ráismerünk a húszas-harmincas évek Lengyelországára, de néhány balti-skandináv államra is, akárcsak az író hazájára, Horvátországra.
Ez a szikrázóan szellemes, sodró erejű, kíméletlen logikájú Krleza-regény könyörtelenül csap le minden politikai és társadalmi kalandorságra; a leszámolás, a végleges szakítás regénye is – leszámolás minden illúzióval is, szembefordulás a népnyomorító politikai és társadalmi banditizmussal.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
