Magyar, 1976
Prodato!A mű eredeti címe:
Dolores Ibárruri
EL UNICO CAMINO
Fordította:
Fazekas Erzsébet
II kiadás.
„Jobb állva meghalni, mint térden állva élni!” – Dolores Ibárruri, a spanyol szabadságharcosok Pasionariája e gondolat jegyében élt, dolgozott, küzdött Spanyolország függetlenségéért, szabadságáért. Élete szakadatlan harc az egyetlen úton, amely a spanyol dolgozó osztályok felszabadulásához, emberi életéhez vezet.
Harc a nyomorúságos bérért, amely alig ment meg az éhhaláltól; bűzlő barakkok helyett emberi lakhelyekért; harc a tüdőbaj és a korai halál ellen, a babonák és a középkori sötétség ellen, mely a Spanyolországban mindenható katolikus egyház jóvoltából még a tüdőbajnál is jobban pusztít; harc a monopóliumok urai és a földesurak ellen, a csendőrök ellen – az egész embertelen feudálkapitalista rend ellen egy új, jobb társadalomért; harc a nemzetközi fasizmus ellen a munkásegységért, a népfrontért, a köztársaságért, Európa békéjéért. Mert mint Pasionaria mondotta:
A mi harcunk nem egyszerűen polgárháború, mi egész Európa békéjéért és szabadságáért harcolunk. Ha az európai országok nem nyújtanak segítséget Spanyolországnak, ha engedik összezúzni a spanyol népet, úgy maguknak kell majd nagyon kedvezőtlen feltételek között háborút viselniük.
S a forradalomért, a fasizmus ellen felkelt nép hősi harca elbukott a nemzetközi fasizmus túlerejével szemben, mert a nyugati „demokráciák” benemavatkozási politikájukkal kiszolgáltatták Spanyolországot a fasizmusnak. A második világháború a bizonyíték rá, hogy milyen drága árat fizettek Európa népei azért, mert szociáldemokrata vezetőik elárulták még a polgári demokrácia érdekeit is.
„Az egyetlen út” nemcsak a szegény asztúriai bányász leányának, a spanyol szabadságharc és a kommunista párt egyik kiemelkedő vezetőjének élettörténete, hanem a spanyol nép függetlenségi harcának, a fasizmus elleni küzdelmének, a Nemzetközi Brigádok és a spanyol nők hősi helytállásának apológiája; mert Pasionaria alakja elválaszthatatlan a spanyol szabadságharc történetétől.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
