Magyar, 1965
A mű eredeti címe:
Александр Бек
Волоколамское шоссе
Fordította:
Gyöngyös Iván
Würtz Ádám rajzaival.
Bek egész képet nyújt a szovjet ember, a szovjet katona gondolkozásáról, lelkületéről, a szocializmust építő nagy kollektívához tartozásáról, valamint az ebből fakadó nagy erkölcsi öntudatról, mely bármely támadó ellenség feletti győzelem legelső, legfontosabb tényezője. A könyv szerzője maga az élet, a valóság. Hőse: a szovjet nép, a Vörös Hadsereg, mely iszonyú erejű ököllé kovácsolódik, hogy szétzúzza a gyilkos fasiszta betolakodókat. Színhelye: a volokalamszki országút, amelyen a németek be akartak törni az ország szívébe – Moszkvába. Ezt a veszélyeztetett fontos pontot csak hétszáz katona tartotta. Egyik sem volt született hős, csak nemrégen öltötték fel egyen ruhájukat, de valamennyien tudták, mi forog kockán, hogy hazájukat védik az aljas rablótámadás ellen s ez a tudat hősökké avatta őket. Ez a könyv nemcsak érdekfeszítő elbeszélés a Vörös Hadsereg Moszkva körüli harcairól, a legendáshírű Panfilov tábornok hős katonái sorsáról, kinek oroszlánrészük volt a náci offenzíva összeomlásában, hanem jóval több, az egyszerű szovjet ember hihetetlen bátorságának, és hősiességének igazi kútforrása. A szerző elmondatja és elénk tárja a Panfilov-hadsereg egyik különítményének parancsnokával, Baurdzsan Ulival, hogyan vált a békeszerető szovjet polgár katonává, aki a példátlan és nagyszerű győzelemig keményen állta a Moszkva alatti védelmi harcokat, melyeket örök dicsfény övez. Bek a Honvédő Háborúnak ezt a dicső fejezetét, ezt a legendás harci tettet, egyszerű szuggesztív erővel hozza közelebb az olvasóhoz s ez a hétszáz katona emberségével, derűjével, erényeivel és hibáival még színesebbé, még vonzóbbá teszi ezt az izgalmas és elven regényt. Tankönyvének, amely oly közvetlenül hat, mint maga a valóság. S az a kívánatos, hogy magyar dolgozóink minél szélesebb körei olvassák.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
