Magyar, 1986
A mű eredeti címe:
THE KEYS OF THE KINGDOM
Fordította:
Bíró Sándor
Eredeti megjelenés éve: 1941
Gondolatvilágában, mondanivalójában rokonszenves írás, amely küzdelmes és evangéliumi szellemben megélt papi sorsot tár az olvasó elé. Chisholm páter felfogása egyúttal „modern” is, számos kérdésben elutasítja a merev és hajlíthatatlan konzervativizmust, a vallási türelmetlenséget. Nem teoretikus alkat, hanem a cselekvő szeretetet megvalósító lelkipásztor, aki fokozatosan és szinte észrevétlenül győzi meg számos esetben ellenséges vagy gáncsoskodó környezetét. A figura ábrázolása nem elmélyült (lélektani mélységet ne várjon az olvasó a regény szerzőjétől), de alapvonásaiban markáns és életszerű: a páter mindennapisága, látszólagos jelentéktelensége mögött nagy lelkierő és szívósság rejlik, megalkuvást nem ismerően adja oda magát Isten ügyének. A regénynek akár mottója is lehetne Chisholm páter alábbi gondolata: „A hit annyira velünk született lelki tulajdon, hogy Isten aligha fogadhatja el kizárólagos értékmérőnek.” A lelkipásztor küzdelme ott igényli a legtöbb szeretetet és türelmet, ahol a legnagyobb a kihívás és ellenállás: a kínai misszióban.
Chisholm páter életében megjelennek az ellentétes paptípusok is, akiket elragad az egyházi hierarchiában való emelkedés ambíciója, megkeményítenek a konvenciók, vannak közöttük pragmatikus üzletemberek és önmagukat remekül tálaló, sima modorú diplomaták, mint például az egykori iskolatárs, Anselm Mealey, akiből püspök lesz. Chisholm páter, ahogy mondani szokás, „nem sokra viszi”, de egész élete a titokzatosan működő kegyelem bizonyítéka: a katolikus Egyházba született, de protestáns prédikátortól kap hitbeli indíttatást, legjobb barátja és hűséges munkatársa egy ateista orvos, Kínában pedig egy metodista missziós házaspár segít neki öntudatlanul is abban, hogy legyőzze magában a versengő féltékenységet.
Irodalmi értékében a regényt aligha hasonlíthatnánk Bermanos papi történeteinek izzásához, belső poklokat feltáró drámai mélységeihez. Becsületes, keresztény szellemben megírt könyv, amely napjainkban sem fogja eltéveszteni hatását.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
