Magyar, 1994
Az immár 1300 éves múltra visszatekintő japán irodalom egyik legjellemzőbb sajátossága a sokszínűség, a gazdagság. Ez bizonyára azzal magyarázható, hogy az eltelt hosszú idő során a japán kultúrát különféle filozófiai, vallási, irodalmi és művészeti hatások érték. Ezeket azonban általában nem szolgailag vették át a japánok, hanem sajátos adottságaikhoz viszonyaikhoz igazították. Elszigeteltség és nyitottság, nemzeti öntudatra ébredés és idegen kultúrkörök beolvasztása. Ilyen ellentétes és egymást kiegészítő irányzatok jellemezték és jellemzik az évszázadok során a japán irodalmat. Így jött létre és bontakozott ki a japán irodalom, amely például olyan költői forma megteremtésére volt képes, mint a haiku. E leheletnyi költemény nemcsak a japán irodalomban vált népszerűvé, hanem a világirodalomban is. Ugyancsak világszerte ismerik a nó-drámát vagy a kabuki-színházat. Mindazonáltal a japán irodalom iránti érdeklődés alapja minden blzonnyal egy titokzatos távol-keleti ország egzotikusnak érzett világával kapcsolatos kíváncsiság, amely a fejlett technika iránti csodálattal párosul. A japán irodalom fejlődéstörténetét bemutató munka 1937-ben jelent meg utoljára magyar nyelven, Pröhle Vilmos: A japáni nemzeti irodalom kis tükre című munkája. Talán e sokarcú irodalommal való ismerkedést elősegíti egy újabb kis kötet, amely dióhéjban ismerteti a japán irodalom legfőbb irányzatait, bemutatja egyes kiemelkedő irodalmi alkotások stílusjegyeit a 8. századtól a 20. század utolsó évtizedéig. A japán nevek és irodalmi művek címei és egyes japán szavak laün betűs átírásakor a nemzetközi irodalomban használatos Hepburn-féle átírást alkalmazzuk. Kivételt képeznek a Magyarországon gyakran használatos szavak, melyeket az elfogadott magyaros átírással írunk.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
