Magyar, 1988
Népvándorlás kori régészetünk szempontjából a múlt század vége s e század első évtizedei az anyaggyűjtés és a rendszerezés, tipologizálás korszaka volt, csakhogy a tárgyak tipológiáját vizsgáló ún. „reálarcheológia” érzéketlen volt az egykori hétköznapi élet jelenségei iránt. László Gyula a korábbi felfogástól gyökeresen eltérő szemléletet képviselt, és új tudományos módszerrel, az általa „régészeti néprajznak” nevezett eljárással vizsgálta a honfoglaló magyarság tárgyi emlékanyagát...
A honfoglaló magyar nép élete először 1944-ben, a hazai régészettudomány máig ható megújulásának időszakában jelent meg, és a könyvet az egyetemi oktatásban ma is a honfoglalás kori régészet „alapkönyveként” használják. ; Népvándorlás kori régészetünk szempontjából a múlt század vége s e század első évtizedei az anyaggyűjtés és a rendszerezés, tipologizálás korszaka volt, csakhogy a tárgyak tipológiáját vizsgáló ún. „reálarcheológia” érzéketlen volt az egykori hétköznapi élet jelenségei iránt. László Gyula a korábbi felfogástól gyökeresen eltérő szemléletet képviselt, és új tudományos módszerrel, az általa „régészeti néprajznak” nevezett eljárással vizsgálta a honfoglaló magyarság tárgyi emlékanyagát. Az új módszer lényege a régészeti szemlélet és munkamódszer mélyreható változásaiban rejlett; a korábbi tipológiai vizsgálatokhoz a leletek és ásatási megfigyelések társadalmi-történeti szempontú értékelése kapcsolódott. Ezt az új módszert nálunk először e könyv szerzője alkalmazta. Megismertette olvasóit a temetőelemzés módszerével, s arra is kísérletet tett, hogy a temetkezés rendjéből a honfoglalás kori magyar társadalom szerkezetére következtessen. A könyv átfogó képet fest a honfoglaló magyarok mindennapjairól, életmódjáról, viseletéről, bemutatja eleink művészetét, hitvilágát és a különböző mesterségeket. A figyelmes olvasó az avarok túléléséről és a szerző szerint mindig is magyar nyelven beszélő székelyek eredetéről írott sorokban fölismerheti a később oly nagy visszhangot és érdeklődést kiváltó ún. „kettős honfoglalás” elméletének előzményét. ; A ma is alapvetőnek számító könyvet – mindazoknak a figyelmébe ajánljuk, akiket a honfoglalás korának magyar társadalma, eleink mindennapi élete, a magyar régészet érdekel.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
