Magyar, 1994
Illusztrálta:
Pomaházi Annamária
Azt mondják, a materialista alig tud valamit az anyagról, a spiritiszta pedig alig tud valamit a szellemről. Kívülrekedt hallgatózóként feszül neki egyik is, másik is a számára makacsul zárt ajtót mutató dimenzióknak.
A szellemi ember nem harcol, nem dönget bezárt kapukat. Egész létét, lényét kínálja fel a magasságoknak, s ami készséges csatornáján tisztán átcsorog, már engedi is tovább a várakozó világ felé.
Amit így adni tud, az valóban Iható Arany, Aurum Potabile…
Ez a kötet ilyen adomány.
Egy nyolcvanadik életévén túl járó művész ajándéka, oltárra tett áldozata, aki közel sem tekinti életművét befejezettnek. Ma is alkot, létének magasfeszültségével épp úgy, mint Szattvikus Fénybe mártott tollával…
Egy alkotó, aki már fiatalon eljutott a magyar nyelv Tibetjébe, ahol a szó ismét Igévé nemesedhet. Egy Bölccsé érett művész, aki létrehoz, de beteljesült művét nem félti, mert nem birtokolja…
Szepes Mária első megjelent verseskötetét tartja kezében az olvasó. Egy „kihegyezett” élet, egy transzcendens magasságokba ívelő létezés láztábláját 1925-től, amikor az önnön tehetségétől szinte megriadt, született író és költő a mantrisztikus mágia varázspálcájával ismerkedik, egészen 1994-ig, napjainkig, amikor a beérett élet, a realizált lélek tiszta fénye, „Csillagpora” ragyogja be haiku verseinek utánozhatatlan lényeglátást.
Mi pedig, „szirtfokon szorongó atlantidák”, akik manapság riadtan érzékeljük a szó megállíthatatlan devalválódását, ezekben a versekben az újból felénk közelítő Ige elfelejtett ragyogását, megváltó rezgését véljük felismerni, és boldogan engedünk a lüktető sorok lebírhatatlan vonzásának…
Köszönet érte.
Bistey Zsuzsa
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
