Magyar, 1996
Alfieri, Manzoni, Mazzini.
Néhány fekete-fehér illusztrációval.
Az olasz felvilágosodás és romantika három óriásáról négy önálló kismonográfiát (A „zsarnokölő” Alfieri, 901438; A megírt élet, 921959; Manzoni, 911338; Mazzini, az apostol, 9311011) publikált már a tudós szerző, ezek anyagát rendezte most együvé, mintegy három nézetből mutatva be a 18-19. századi Itália szellemi életét, irodalmának jellemzőit. ; Vittorio Alfieri (1749-1803) nemcsak az olasz, hanem a világirodalomnak is klasszikusa. Költőként, drámaíróként tartja számon az irodalomtörténet; műveiben a felvilágosodás eszméit, a preromantikus életérzést és a „klasszikus formatökélyt” szintetizálta; prózai írásaiban, szenvedélyes szonettjeiben, szatíráiban vagy vígjátékaiban a zsarnokság gyűlölete szólal meg. A szerző tematikus fejezetekre (életrajz, ars poetica, művek bemutatása műfajonként, hatása az olasz irodalomra) tagolta művét. Az egymásra épülő részekből bontakozik ki a grófi családból származó ifjú lázadó élete és munkássága. Alfieri kilencévesen a torinói katonai akadémia neveltje lett, és ettől fogva szenvedélyesen gyűlölte a militarizmust. Tanulmányai befejezése után „szabadságmemoárjában” közel egy évtizedig járta Európát – eljutott Magyarországra is –, utazásai során azonban mindenütt csak elnyomást és zsarnokságot tapasztalt, a „boldog és igazán csak egyedüli szabad Angliát” kivéve. A magasabbrendű élet példáját Rousseautól, Machiavellitől, Petrarcától tanulta; eszméiktől és műveiktől megtermékenyülten 1775-től mint „szabad ember és szabad író” kezdte meg küldetését. Uralkodó eszméje mindvégig az egyén szabadsága, az individualizmus maradt. Pesszimista-idealista életérzése a totális önmegvalósítás lehetetlenségének felismeréséből fakadt; az akaratmegvalósítás viadala pedig munkásságának drámaiságát és a tragikumát adta. Ezek az eszmék teljesedtek ki tizenkilenc tragédiájában, értekezéseiben – amelyek az olasz liberalizmus alapvető művei –, továbbá költeményeiben és kisebb műveiben (pl. komédiák, röpiratok). Utolsó nagy írásában, az 1790-ben elkezdett és halála évében befejezett önéletrajzi regényében saját küldetését úgy írta meg, mint a katarzis felé vezető utat. A Vita életművének méltó betetőzése, megkoronázása, egyszersmind a legnagyobb olasz nyelven írott önéletrajz. Forrongó szabadságvággyal alkotott életműve alapján kora egyik legnagyobb olasz írójának, ugyanakkor a 19. század – a Risorgimento és a romantika – nagy szellemi áramlatának előfutáraként ismerheti meg a magyar olvasóközönség. ; A nemzeti és az egyetemes irodalomtörténet egybehangzóan Manzonit (1785-1873) tartja a legnagyobb olasz regényírónak, az olasz romantika – Leopardi mellett – legeurópaibb képviselőjének. Ismertségét kétségkívül élete fő művének, A jegyesek című regényének (l.: 871557) köszönheti, ám ebből következően a magyar közönség „egykönyves írónak” tekinti, hiszen többi műve mindmáig lefordítatlan vagy hozzáférhetetlen. Madarász Imre tanulmánya ezt a hiedelmet igyekszik eloszlatni azáltal, hogy a híres olasz regényíró, költő és drámaíró életművét a maga teljességében mutatja be. Manzoni a francia forradalom után mérsékelt polgári, de az emberi haladást mindenek fölé helyező szellemi irányzatok légkörében nevelkedett. A felvilágosodás eszméi mellett már 16 éves korában írott ódáiban hitvallást tett. Korán felismerte, hogy a nemzet zöme a keserves sorsú nép, s hogy a nemzet szolgálata azonos a nép szolgálatával. A jegyeseket a közélettől, de még az irodalmi vitáktól is visszavonultan írta meg. Könyve annak a romantikus történelmi regénytípusnak lett egyik világirodalmi példája, amelyet Walter Scott teremtett meg, de amelytől lényegesen különbözik is: főhősei parasztok, akiknek sorsában az olasz köznép megpróbáltatásait ábrázolta. A tanulmány nem a sikeres írót, hanem az eszméiért tollal küzdő, magánéletében sokat szenvedett embert mutatja be, elsősorban alkotásainak és keletkezésük időszakának történelmi megfeleléseiben, a kor és mű összefüggéseiben láttatva az életmű egészét. ; Mazzini (1805-1872) hangsúlyozottan gyakorlati filozófus volt, aki „apostolkodásában” a gondolkodás és a cselekvés egységét hirdette, melyben a gondolkodás a cselekvést szolgálja, a cselekvés pedig mindig a gondolat, az eszme megvalósítására törekszik. Madarász Imre sokoldalúan világítja meg Mazzini eszmerendszerét, szól sajátos, egyéni értelmezésű vallásosságáról, amelyről végkövetkeztetésként megállapítja, hogy Mazzini tanításainak nem a vallásról és Istenről szóló része bizonyult a legidőtállóbbnak, hanem erkölcsi-politikai doktrínája. Erkölcsi tanításainak kulcsszava a kötelesség. Kötelesség az élet, mégpedig az erkölcsös élet, de kötelesség a közösséggel, a közügyekkel való foglalkozás is. Madarász Imrét idézve: „miként Eötvös, meg volt győződve, hogy tiszta hazát, nemzeti államot és ezekből álló világot csakis erkölcsi alapokon és tiszta kezekkel emelhetni föl”. Az emberiség iránti kötelességérzetből kiindulva Mazzini egyaránt elítélte a nacionalizmust és a kozmopolitizmust, mindkettőt szélsőségesnek tartja. Az egységes olasz haza prófétája volt, de az egységes Európa megteremtésének a szükségességére is igen korán rátalált. (E gondolat megfogalmazását kevesen ismerték a Mazzini életműben.) Állameszménye a nemzeti köztársaság volt, köztársaságon egyértelműen a demokratikus, liberális alapelvekre épült államformát értette. Eszmerendszere, melynek számos vonása mutat rokonságot Eötvösével, Kölcseyével, a szerző szerint napjaink Kelet-Közép-Európájában különösen időszerű.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
