Magyar, 1943
Egy rendkívül érdekes, izgalmakban bővelkedő könyvet vehet kézbe az olvasó. Maderspach Viktor Menekülésem Erdélyből című könyve az 1930-as években több kiadást megért, de a II. Világháborút követően a kommunista diktatúra évtizedei alatt az elfelejtésre ítélt, tiltott könyvek listájára került. A románok a trianoni diktátum aláírását követően azonnal lezárják a határokat, s megkezdik Erdély és a Partium bekebelezését, a rendcsinálást. Az erdélyi magyarságra szomorú és nehéz idők következnek. A magyarság kiemelkedő vezető egyéniségeit a megszerveződő, jórészt a Regátból és Moldvából származó csendőrség, valamint a titkosrendőrség, a sziguranca emberei a békeszerződésben rögzítettek ellenére folyamatosan megfigyelik, üldözik, a legkisebb vétség esetén súlyos börtönbüntetésre ítélik. Nem kímélik a magyar érzelmű emberek családját sem, őket is folyamatos zaklatással próbálják megrémíteni, elhallgattatni, életüket ellehetetleníteni. Maderspach Viktor rendkívüli ember, magyar hazafi, a magyar hazáért és Erdélyért nagy áldozatokat hozó család sarja, érthető módon ő és családja is szálka a sziguranca, a román hódítók szemében. A jó Isten kiváló képességekkel, remek fizikai adottságokkal áldotta meg, s ezen adottságait maga is továbbfejlesztette. Kemény, határozott jellem, hazája iránt mindhalálig elkötelezett. Az I. Világháborúban mint frontharcos csapatparancsnok is bizonyított. A dél-erdélyi magyarság egyik kimagasló alakja. Nagy vad a román titkosrendőrség számára, akire vadászva biztosra kell menni. Maderspach Viktor jó tollú író is. Vadászati könyvei (Havasi vadászataim; A medve; Páreng-Retyezát) rendkívül olvasmányosak, s mind a mai napig frissek, érdekesek, elevenek. Átélt élményeit a valósághoz szigorú tárgyilagossággal és hűséggel közelítve, de ugyanakkor színesen, érdekfeszítően jeleníti meg könyveiben. Ajánljuk írását mindenkinek, akit érdekel annak az embernek a sorsa, aki 1921-ben utoljára hagyta el fegyverrel a kézben az általa nagyon szeretett szűkebb hazát, Erdélyt, s a Déli-Kárpátokat.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
