Magyar, 1940
Prodato!32 darab egész oldalas fotóval illusztrált.
A fedőlapot Bethlen Kata menyasszonyi ládájának alapján Kolozsváry Sándor tervezte.
Nyomatta Officina nyomda és kiadóvállalat kft., Budapest.
Előszó
A magyar bútorművesség története kultúrhistóriánk meg nem írott fejezetei közé tartozik. A probléma nehéz, mert korai emlékünk úgyszólván nincsen, miután részint a romlandó fából készült berendezési tárgyak elsősorban estek áldozatul olyan viszontagságoknak, melyekben hazánk története bővelkedett, részint mert eleink nagy általánosságban sokáig nem fordítottak és nem is fordíthattak gondot a lakályos és esztétikailag szép lakberendezésre. A főúri várkastélyok szokásos beosztásának tengelye, a középen elhelyezett nagy terem, a "palota", s ettől két oldalt az úr és az asszonyok szobái, "házai" voltak, ezeknek egykori berendezéséből többnyire csak a XVIII. századdal kezdődőleg maradtak ránk bútorok. Az ennél régebbiek majdnem csupa egyházi rendeltetésű templomi bútorok, miután a templom, mint viszonylag védett hely, inkább biztosította fennmaradásukat. A köznemesség is csak a XVII. század elején meginduló viszonylagos béke állapotában gondolhatott arra, hogy vidéki udvarházát, kúriáját lakályossá és szebbé tegye, az eddig elsősorban érvényesülő védelmi szempont helyett. Míg a XVI. században a többszobás nemesi kúriákban is alig volt egy-két lakható szobánál több, a XVII. században a gazdagabb köznemesség már a főurak életszintjére vágyik. De a nemesség zömének bútorai továbbra is csak gyalult fából készültek egyszerű, célszerű formában. Általában mondhatjuk, hogy nálunk a XVI-XVII. századokban a lakberendezésnek értéke nincsen. Végrendeletekben, leltárakban csak ritkán történik róluk említés, pénzt nem áldoznak rá. Egyszerű, olcsó anyagból készültek, s ha egy bútor tönkrement, úgy eldobták és a házi asztalos újat készített. Ezért oly ritka az e korból származó világi bútordarab. A fényűzés arany-ezüst tárgyakban, drága szövetekben nyilvánult, ebbe fektették a vagyonukat, mert ez képviselt állandó értéket és e mellett a bizonytalan idők folyamán könnyen szállítható, elásható volt. Másképpen állott a dolog a városi polgárságnál. A város aránylag védett hely lévén, a polgár a maga keskenyfrontú, emeletes kis házát kevesebb kockázattal rendezhette be drága bútorokkal, s ezeket azután generációkon át megőrizték. Könnyebben is juthattak díszes holmihoz, mint a vidéki nemesek, hiszen a város falain belül számos asztaloscéh működött, s ezek már korán mindenfajta művészi igényt ki tudtak elégíteni. De még így, helyzeti előnyük ellenére sem engedhettek a polgárok szabad folyást esetleg fényűzőbb hajlamaiknak, a városi törvények szabta korlátozások miatt. A szigorú magisztrátus tilalmai szerint ugyanis mindenkinek csak a vagyonához mért bútorzat lehetett a birtokában, felesleges fényűzést még otthonában, zárt falak mögött sem fejthetett ki a városi polgár.
E kötet csak a világi bútorzattal foglalkozik és a Magyar Történeti Múzeum anyagából vett szemléltető példákkal igyekszik a magyar bútorformák fejlődésére világot vetni; általánosabb jellegű összefoglalásnak az emlékanyag természete és a részlettanulmányok hiánya egyaránt útjában áll.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
