Magyar, 1962
Kolozsi Tibor, akinek első könyvét kapja kézhez az olvasó, több mint három évtizede foglalkozik irodalmi munkássággal. Diákkorában főleg verseket írt, amelyek a két háború közötti vajdasági lapokban, irodalmi folyóiratokban jelentek meg. Érettségi után az újságírást választja életpályájául, közben-közben azonban elbeszéléseket is ír. Műveit főleg a Napló és a Kalangya közölte.
A felszabadulás után folytatja publicisztikai működését, de nem hagyja abba a novellaírást sem. Egy alkalommal díjat nyert a Híd irodalmi pályázatán. Jelenleg a 7 Nap című hetilap főszerkesztője.
Kolozsit főleg társadalmi problémák vonzzák, pontosabban: az emberek egymás közötti viszonya. A háború előtt írt elbeszéléseiben a proletariátus nyomorát és a kispolgárok sivár életét mutatja be. A felszabadulással beállt változások is érdeklik Kolozsit, az elbeszélőt, Most a megváltozott körülmények közé került emberek foglalkoztatják, az új, bontakozó élet felé fordul.
Már első elbeszéléseitől kezdve, Kolozsi a realista ábrázolás útján halad, s csak néhány írásában bocsátkozik szereplői lelki életének vizsgálatába. Művei sokszor a riport és az elbeszélés határán mozognak, s valóságábrázolásuk evvel közvetlenné válik.
Ez a könyv az olvasmányos művek sorozatába tartozik. Kolozsi minden gondolatát az ember iránti aggódás és szeretet, a segíteniakarás hatja át. Elbeszéléseinek témáját és alakjait a mindennapi életből merítette, nyelve is a mi köznapi nyelvünk, s az olvasó bizonyára szívesen veszi kezébe ezt a könyvet.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
