Magyar, 1970
II kiadás.
Eredeti megjelenés éve: 1948
Remenyik Zsigmond talán legkalandosabb és legművészibb regénye az Élők és holtak, túlzás nélkül mondhatjuk: modern regényírásunk egyik remekműve.
Bergen Fülöp urat, a vidéki birtokára visszahúzódott ültetvényest – Remenyik olvasóinak régi ismerősét – egy nyugodt délutánon telefonon Amszterdamba hívják. A közjegyző vaskos papírköteget nyom a kezébe, hajdani barátjának, van Buren hajóskapitánynak hátrahagyott levelét, és „Végső Akarat”-át. Az iratokból kiderül, hogy a feddhetetlen életűnek ismert kapitány négyszer nősült, különböző helyeken bár, de nagyjából egy időben, s így négy özvegyet hagyott maga után. Az iratokból megtudjuk az első feleség, Krisztina történetét, akit nyomorba és züllésbe juttatott a kapitány: vagyonát kicsalta, szüleit az aggok menhelyére, bátyját a börtönbe juttatta. Bergen hajóra ült, s Barcelonában felkeresi a második feleséget: Conchita Moralest. Conchita a kapitány régi szeretőjének leánya, kacér, szép leány, aki, nem tudni, a férfiakat vagy a pénzt szereti-e jobban, tovaj, hamiskártyás mint az egész családja. Van Buren kapitány szigorú, puritán erkölcsei és könyörtelen szigora ránehezedik a bohém társaságra, nemcsak megváltoztatja életüket, de kétségbeesésbe is kergeti őket. Bergen úr továbbhajózik – közben ő is mindenféle kalandokba keveredik: férfi és női kalandorok ellen kell védekeznie –, hogy felkeresse a kapitány harmadik feleségét, Barbara Watkins ápolónőt, aki kórházban ismerkedett meg a beteg, élhetetlen mulya van Burennel, s szánalomból, felébredt anyai ösztönei sugallatára férjhez ment hozzá. A kapitány őt is megcsalja, kifosztja, s a nő férje szökése után hosszú évekig nyögi a könnyelmű tengerész adósságait. A negyedik feleség, Helén, mint megesett lány ismerkedik meg a kapitánnyal, aki védelmébe vette, gyengéd szeretettel, otthont teremtett neki. Helén ma is várja vissza férjét, aki azzal szállt hajóra, hogy ez az utolsó útja, rövidesen visszatér… Négy ember volt van Buren kapitány vagy az emberi természet és emberi lélek szélsőségei ilyen irtózatosak? Művészi volt van Buren kapitány, aki művek helyett életéből formált művészetet?
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
