Magyar, 1928
1. Gyermekkor.
2. Kamaszévek.
3. Csavargások.
Három kötet egybekötve.
A borítóterv Végh Gusztáv munkája.
„Kassák életét és korát…önéletrajzi verseiből s még inkább önéletrajzi regényéből, az Egy ember életé-ből ismerhetjük meg legjobban – mondja Gyergyai Antal Kassák válogatott versei elé írott tanulmányában. – Ez a könyv több okból is fordulót jelentett Kassák pályáján: nemcsak a hang, a felfogás, a téma bámulatos eredetisége, nem csak az író meghökkentő, sőt féktelen őszintesége miatt, hanem, mert Kassák akkor jutott első és osztatlan sikeréhez, neve akkor vált ismeretessé az egész magyar közönség előtt… Ma már, negyven év távlatában kissé másképp szemléljük e kivételes könyv sikerét, s joggal vethetjük fel a kérdést, le tudna-e úgy kötni bennünket, ha csak egy akármilyen szerző akármilyen érdekes önéletírásának nézhetnénk, nem pedig Kassák, a költő megrendítő pályaképének?… Kassák elsősorban költő, s legtöbb prózai írásművét, ha persze nem is kizárólagosan, az ő költői pályája legjobb magyarázatainak tekinthetjük, vagyis Kassák – a prózaíró – Kassáknak, a költőnek első és legjobb értelmezője.” Vitathatatlanul tény, hogy az Egy ember életé-nek éppúgy, mint minden önéletírásnak megkülönböztetett jelentőséget ad a szerző személye, mondhatni, a könyv értékétől független jelentőséget, pusztán az a tény, hogy Kassákról van szó. De az Egy ember élete nem egyszerűen emlékezés, nem csupán élettények rögzítése az idő rendje szerint; igazat kell adnunk Komlós Aladárnak: „nem emlékezés ez, újjáteremtés”. S ez már-már függetlenné teszi az Egy ember életé-t a szerző személyétől. Megértett és megalkotott élet története ez, tehát nem egyszerűen önéletírás, hanem regény, méghozzá nem regény, melynek szuverén valósága nem szorul az élet valóságának igazolására, csak éppen felfokozott jelentőséget kap tőle. Regény- és életvalóságának teljes egysége teszi az Egy ember életé-t hőskölteménnyé, Komlós Aladár szavai szerint: „a tiszta és felfelé törekvő szegénység hőskölteményévé, s aki olvassa, úgy érzi, hogy maga is tisztább és keményebb lett tőle”.
Magvető Könyvkiadó, 1974
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
