Magyar, 1994
Amikor az ember átvizsgálja több mint harminc év termését, általában igyekszik a jó közül a legjobbat kiválasztani. Magam is ezt tettem. Ez a könyv mégsem úgynevezett válogatott verseimet tartalmazza. Nem csupán munkásságom színe-javát kínálja. Olyan darabok is találhatók benne, amelyeket egyébként esetleg elhagytam volna. De nem tekinthető igazán összes verseim gyűjteményének sem, mert mégiscsak szelektáltam, és amit mai szemmel gyengébbnek ítéltem, azt kíméletlenül kirostáltam, a Szajlának meg lévén, hogy még folyamatban van - csak töredékét vettem bele. Inkább átmenet a kettő között, afféle öszvérlény, amelynek az ad létjogot, hogy köteteim annak idején olyan mesterségesen korlátozott példányszámban jelentek meg, hogy még az se nagyon jutott hozzájuk, aki kereste, a könyvtárak többsége pedig nem szerezte be őket. Hiányt szeretnék tehát pótolni, minél több művemet hozzáférhetővé tenni az érdeklődők számára. Ezért vaskosabb valamivel az illendőnél. Ezért használom az egybegyűjtött szót, amely egyébként nem a magam leleménye. A néhai Weöres Sándortól kölcsönöztem, szíves túlvilági engedelmével.
A költés, a költészet kaland, utazás az ismeretlenbe. Leginkább Kolumbusz Kristóf vállalkozásához hasonlítható. Csak az a különbség, hogy még hajót, legénységet, felszerelést sem adnak hozzá. Mindent magunknak kell előteremteni, a semmiből. Aki életre szólóan versírásra adja a fejét, az Indiába indul, és ha szerencséje van, ha minden jól megy, felfedez egy ismeretlen földrészt. Tavaly töltöttem be az ötvenet. Emberi számítás szerint van még egy kis időm. Ezért korai volna még számvetést, mérleget készíteni, azt firtatni, nekem vajon sikerült-e. De a versek újraolvasása, másolása, javítgatása közben óhatatlanul szembesültem az eddigi eredménnyel, és legalább helymeghatározással megpróbálkoztam. Megállapítottam, hogy nem tudom, hol vagyok, jó irányba haladok-e, és partot érek-e valaha. Csak egy bizonyos: még nem adtam fel, még hajózom.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
