Magyar, 2006
Eredeti cím:
Doubletime
Fordította:
Dragomán György
Képeslap-melléklettel.
’Ott álltam, és önmagamat bámultam. Pár nagyon-nagyon hosszú másodpercig.
Én voltam az. Én álltam saját magam előtt, csak pár évvel fiatalabban, kicsit rövidebb, esőtől nedves hajjal. Még a ruhája is olyan volt, mint az enyém, fekete póló, de felirat nélkül, farmer, és fekete bőrdzseki, ami épp olyan volt, mint az én kopott dzsekim, csak éppen újabb meg divatosabb. Sok divatmajom köcsög öltözött úgy mostanában, ahogy én mindig is szoktam. De az arca, az arcom, az volt az igazán lehetetlen. […] Megint kezdtem megborulni, valami furcsa mélység kezdett megnyílni a fejemben, sokkal mélyebb és sötétebb volt a mocsárnál – egy fekete lyuk, tele elfojtott asszociációkkal és kellemetlen emlékekkel…”
Tartalom: Mintha nem lenne amúgy is elég baja, Myles épp most találkozott Matt-tel, aki olyan, mintha ifjabb, karcsúbb és elegánsabb hasonmása lenne.
Pont ez hiányzik neki, hiszen a szexi Mexszel is alig bír, ráadásul egy igencsak bepöccent volt főbérlő brutális iker verőlegényei elől kell bujkálnia. És akkor még az Asszonyról nem is szóltunk, pedig ő is nagyon, de nagyon berágott a kedves férjére.
Az ikeridő különös világában vagyunk, egy olyan tükörpalotába kerültünk, ahol az számítana rendkívülinek, ha nem kevernék össze az embereket egymással, és soha, de soha nem szabad a látszatnak hinni.
Az elismert ír képzőművész, Micky Donnelly játékos, lendületes első regénye a nyelv, az irodalom és az érzékelés határait feszegeti, közben rohamtempóban halad a drámai végkifejlet felé.
Offline-megjegyzés: A kezdetben kifejezetten ír hangulatú kocsmaregény az oldalak lapozásával egyre nagyobb élményekhez juttathatja a figyelmes olvasót. A szimbolikus jelentéssel bíró hasonmás megjelenése adja meg az igazi zamatát a történetnek, innentől kezdve érdemes elgondolkodni ezen a különös látszatvilágot bemutató regényen. Aki pedig csak a hangulatos angolszász pubok életérzését szeretné magába szívni, annak is üde órákat nyújt Donelly nyers, szókimondó írása.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
